Stay with me my love

Part 14.

Életemben nem voltam még ilyen ideges mint most. A holnapi nap nagy nap. Holnap indulunk és mindjárt szétvet az ideg. Nagyon stresszelek mindenki miatt, a terv miatt. Egy óvatlan lépés vagy hiba és minden romba dől. Szörnyen félek és féltem a többieket is. Bízok bennünk és nagyon szorítok magunknak.
Most éppen este kilenc körül lehet és én a konyhában fekszem a pulton egy széken űlve. Csak fekszem a hideg anyagon és szuszogok. Hajam elterül a fejem körül úgy, mint én a pulton. Léptek zaját hallom, majd Benruto és Marco sétálnak be a konyhába. Nem nézek fel, csak fülelek. Ők viszont kérdően végig mérnek és leülnek velem szemben. Nem szólaltak meg, szerintem azt is megkérdőjelezték, hogy élek-e egyátalán.
-Hé Arko.. minden rendben?-kérdezte felém hajolva Benruto.
-Mhmm.-hümmögtem vissza neki.
Nem válaszolt, kis szünet után elkezdtek ketten beszélni a közös témájukról. Én nem is igazán figyeltem, csak feküdtem. Újra léptek és újabb személy a konyhában. Levi közelebb sétált és megbökött.
-Élsz még?-csípett oldalba.
Lendületből rácsapta kézfejére, ami jó nagyot csattant.
-Oi!-szólt rám elég erélyesen.-Megint verekedni akarsz?-állt mellém.
Még mindig lefele feküdtem és nem válaszoltam. Levi morgással kísérve elsuhant mögöttem és leült mellém egy székre. Kezeivel megtámaszkodott a pulton és arcát beletemette azokba.
-Úgyis én nyernék!-szóltam neki vissza és a hajam alatt titkon mosolyogtam.
-Ch! Holnap legyen ilyen nagy a szád Kölyök!-rántott vállat a férfi.
-Heichou? Ha úgy adódik.. nekünk embert kell ölnünk?-nézett Benruto csillogó szemekkel Levira.
Erre a kérdésre én is felnéztem és vártam a választ.
-Lesznek olyan helyzetek, amikor muszáj lesz, igen. Nekik nem lesz nagy falat, mert már öltek.-mutatott rám.-De nektek biztos nehéz lesz. Annyit tudok mondani, hogy hidegvérrel lehet csak ölni. Nincs olyan, hogy valakivel finoman és visszafogottan végzek. Ki kell nyírni az ellenséget. Minél előbb, minél többet.-magyarázta Levi és én csak bólogattam helyeslően.
A két fiú kicsit megszeppent, nem szólaltak meg. Feldolgozták a hallottakat. Lehet kicsit túl lényegre törő volt Levi beszéde, de végülis a lényeget mondta el. A kínos csendet én törtem meg.
-Ne erre koncetráljatok, mert csak magatoknak csináltok gondot. A terv konkrétumjain pörögjön az agyatok.-nyugtattam kicsit meg őket, mert tényleg láttam rajtuk a félelmet.-Amúgy meg nem kell aggódni. A munka nehezét úgyis mindig mi kapjuk, igaz?-néztem fel Levira, aki meglepetten nézett vissza rám erélyes szavaim miatt.
-Valakinek azt is kell.-mosolygott rám nyájasan, amitől hányni tudtam volna. Sajnálom Levi, szeretlek. De ez a mosoly..

Levi felkísért a szobámba, mert mi még ketten lent maradtunk beszélgetni, miután a két fiú elment. Késő este volt már, mindenki pihent vagy aludt. A sötét folyosón sétáltunk, ahova csak annak a végén lévő ablakon átszűrődő hold fény jut be. Mikor odaértunk az ajtóhoz, megálltam és felé fordultam. Levi már tudta, hogy van valami és kíváncsian várta mit szeretnék mondani.
-Tudod.. régóta nem izgultam ennyire. Lehet azért, mert régóta nem voltunk ilyen bevetésen. Vagy lehet, mert a vendégeket féltem. Mert végtére is, a mi felelősségünk a biztonságuk megóvása. És tényleg..-hadartam lehajtott fejjel, de Levi közbe szólt.
-Tudom, Arko. Túlságosan átvállalod Hange anyai szerepét.-mosolyodott el halványan.-Ne aggódj. Minden rendben lesz. Nem fogom hagyni, hogy bármi történjen a csapat bármelyik tagjával. Vigyázok rátok.-nyugtatott és megölelt.
Becsuktam a szememet és csak élveztem ezt a pillanatot. Megnyugtatott a közelsége. Mélyen beszívtam jellegzetes illatát és lassan elváltam tőle. Rám mosolygott, majd ő is elindult a szobájába.
Bent nálunk Jean már mélyen szuszogott az ágyban. Halványan elmosolyodtam rajta, majd bemásztam mellé. Óvatosan ráfeküdtem a mellkasára és behunytam a szememet. Jean kicsit mocorgott, majd két kezét a hátamra és derekamra rakta. Elkezdett simogatni, ami a gyengém. Azonnal ellazultam tőle és egyből el is álmosodtam. Majd nem sokkal később elaludtam.