Stay with me my love

Part 9.

Jean elsétált mellettem és én csak álltam ott. Hosszan felsóhajtottam és bementem a házba. Nem tudok nagyon mit csinálni Jeannal, majd megnyugszik. Ha ennyire taszít magától közeledni sem merek.
A házban még mindig nyugalom volt, de a nem rég érkező felderítők kicsi nyüzsgést hoztak magukkal. Páran pakoltak már a kocsikba, hogy később ne kelljen, valaki a házban volt.
Most jutott eszembe, hogy marha hideg van és gyorsan visszatakaróztam és leültem a kályha mellé. Nem sokkal később Connie huppant mellém és bebújt a takarómba. Szorosan egymáshoz bújva kezdtünk el beszélgetni. Pletykáltunk vagy pedig lelkiztünk.
Eltelhetett egy bő másfél óra és autó hangokat hallottunk. Felfigyeltünk a hangzavarra és kimentünk az ajtóba. Ketten egy takaróba támaszkodtunk az ajtófélfába. A kocsikból a csapatunk másik fele szállt ki. Bárki aki kiszállt, csodálkozó arccal akadtak meg a szemei rajtam. Armin a legnagyobb örömmel futott oda hozzám és ölelt meg. A szőke herceg jól megszorongatott és nem győzte sorolni a kérdéseit.
-Jó ég, Arko! Jól vagy? Minden rendben? Megsérűltél?-futott végig rajtam szemeivel.
-Ne aggódj Armin! Most már jól vagyok..-nyugtattam a fiút és átnéztem a válla felett.
-Akkor jó! M-mi?! Mi az hogy most már?-akadt ki Armin, de mintha meg sem hallottam volna.
Kibújtam Connie mellől és farkasszemet nézve közeledtem Levi felé. A férfi kifejezéstelen arccal állt meg előttem és végig mérte az egész lényem. Szemeimbe fúrta a tekintetét és lassan magához húzott. Erősen magamhoz rántottam és megöleltem. Éreztem, hogy Levi egész teste megfeszül és erősen kapaszkodik belém.
-Örülök.. hogy nem esett bajod..-szűrte ki a fogai közül, miközben nyakamba fúrta arcát.
-Nem faggatlak most, de ha hazaértünk szeretném, ha mindent elmondanál.-mondta kicsit halkabban.
Válaszul bólogattam és jobban hozzábújtam. Mélyen beszívtam Levi jellegzetes illatát és ellazultam tőle. Sasha ugrott mellénk és azonnal őt is megöleltem, mint mindenkit szép sorjában.
Mikor már az utolsó felderítőt is megöleltem és beszéltem vele, Floch sétált felém lassú, kimért lépésekkel és nyugodtan, lazán mosolygott.
-Arko, Arko..-közelített felém a fejét rázva-Veled csak a baj van!-már én is mosolyogtam.
Amikor elém lépett lassan magához húzott és szorosan átölelt. Fejét az enyémre tette és lassan ringott velem. Kicsit fura volt tőle, de nagyon jól esett.
-Hiányoztál, szépségem!-suttogta nyugodt hangnemmel.
Nem válaszoltam. Csak némán öleltem. Lassú percek után elvált tőlem és mélyen szemeimbe nézett. Felnéztem én is íriszeibe és elmosolyodtam. Jól esett a közeledése, de nem tudom azt adni amit ő szeretne. Hitegetni sem akarom, de mégis olyan aranyos volt.

Miután mindenki megérkezett és a csapat teljes lett, Levi mindenki előtt kiállt. Az összes csapatot megdícsérte és elégedetten bólogatott. Indulásra készített minket és úgy is tettünk. Összerámoltunk, bepakoltunk a kocsikba és elindultunk.
Nagyjából hat óra körül lehetett, mert már nem volt korom sötét. Lassan a nap is kezdett előbújni, ezzel fényt adva a világnak. Fáradtan ásítoztam az ajtónak nekidőlve és kifelé bámultam a tájra. Mellettem Sasha és Connie szuszogott egymásra dőlve. Látványuktól kómásan elmosolyodtam. Előkaptam két takarót. Az egyiket Conniekra tettem, a másikba én bújtam bele. Elhelyezkedtem és lassan elnyomott az álom.

Hanji hangjára keltem fel, ahogy kelteget.
-Ébresztő szivecském! Itthon vagyunk-mondta méz édes hangján.
Álmosan nyitottam ki szemeimet és nagyokat nyújtózkodtam. Kimásztam a kocsiból és félholtam követtem Hanjit.
Felvánszorogtam a konyhába, leültem az egyik bárszékre és ráfeküdtem a pultra. Kiterülve, megkönnyebülten sóhajtoztam és a folyosóról hangokat hallottam, de meg sem mozdultam. Levi sétált be Floch és az osztaga társaságával. Hangosan beszélgettek a katonák és majd' széthasadt a fejem. Meg sem mozdultam, szerintem azt hitték meghaltam.
Bejöttek a konyhába és páran leültek mellém. Elkezdtek hozzám beszélni, de válaszként csak vissza hümmögtem.
-Erre a napra innunk kell!-szólalt fel az egyik.
-Igeen!-kiáltották kórusban.
Abban a pillanatban, se szó, se beszéd, felálltam és kisétáltam. Mielőtt kiérhettem volna a konyhából Levi lépett elém és kérdően nézett rám.
-Mi a gond? Máskor te vagy az aki felajánlja a piálást.-nézett a többiekre, majd rám.
-Most kihagyom.-emeltem rá tekintetemet.
-Huha, jó szarul nézel ki.-mondta teljesen természetesen.
-Jó szarul is vagyok.-mondtam és elsétáltam a lépcsők felé.
-Segítsek Arko?-kérdezte aggodalom teli arccal.
Visszanéztem rá bágyadtan és nemlegesen megráztam a fejemet. Levi szemeivel végig követte, ahogy felmegyek a lépcsőn. Bementem a szobánkba és csalódottan estem be az ágyba, mert Jean nem volt ott. Levetkőztem és fájdalmasan tudattam magammal, hogy még fürdemem is kell. Most már mindenből elegem volt, de nagy nehezen bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Megtörölköztem és vizzel hajjal, Jean ruhájában feküdtem le aludni és azonnal elaludtam.