Stay with me my love

Part 18.

Jean Kirstein szemszöge:

Már fél éve nyoma veszett a szerelmemnek. Nagyon nehezen viselem a magányt, de szerencsére közbe jött egy-két dolog és elterelte a figyelmemet.
"A kis vendégeket" tovább képeztük és a legtöbben egyre jobban törnek felfele. Idő közben már találkoztak titánokkal is és azt kell, hogy mondjam, nehéz volt. A végeredmény az volt, hogy mi mentettük meg őket. Nem hiába sok évi tapasztalat.
A két gyerek, akik felszöktek a hajónkra megszökött. Majdnem utánuk mentem egy magam, amikor megtudtam. Aztán ráadásul kinyirtak egy katonát is.
Egyre több titán bukkan fel a lakatlan területeken és egyre többet vagyunk terepen miattuk. Napi szinten öljük ezeket a szarkupacokat, pedig már egy jó ideje megfogyatkozott a számuk. Most valamiért rengeteg van és sok fejfájás okoznak.
Időközben Sashat eltemettük. Szép, nyugis temetést tartottunk neki. Meghívtuk Niccolot is, mert tudjuk fontos volt neki Sasha. Arko hiánya érezhető volt a temetésen is, biztos szeretett volna ott lenni.
Eren azóta sem hajlandó szóba állni velünk, de mivel ellenkezést sem mutat, kapott egy kellemesebb cellát. Zeke annál inkább jártatta a száját és Levi agyára ment. Addig húzta az agyát, ameddig Levi kivitte az erdőbe, de viszont ott hatalmas felfordulást okozott. Kinyírta Levi felderítőinek a felét és magát Levit is megsebezte. De ez a férfi kőből van, hamar felépült.

Mai nap is reggel óta talpon vagyunk és öljük ezeket a fos arcúakat. Benruto és Floch mellé osztottak be és így estére már hozzájuk sem szóltam. Fáradt vagyok és minél előbb haza akarok menni. Elegem van a csapatból is, ma csak háromszor ordítottunk már egymással. Elég unalmas már, hogy állandóan veszekszünk valamin.
-Gyerünk Benruto! Ne maradj le!-ordított hátra mögöttem Floch.
Kivételesen lakott területen voltunk és éppen civileket mentettünk, ami nem éppen a kedvencem. Nem értek jól szót az emberekkel, úgy hogy ez megmaradhat a nyájas Flochnak. Nekem csak az a lényeg, hogy ne haljanak meg. Ennyi az egész.
Egy nagy kupacba tereltük a civileket az utcán. Voltak velünk más felderítő csapatok is, így mi az egyik oldalt felügyeltük. Sok féle civil volt, és igy kiváncsiságból elkezdtem egy-kettőt megfigyelni. Közben egy kissebb utcán tereltük az őket. Sokan nagyon be voltak pánikolva, de kis része egészen nyugodt volt. Ez már fura volt. Aztán csak lehet megint túl gondolom.
Ahogy sétáltunk át az úton néhányan elkezdtek leválni és elindultak egy másik kis utcán. Megvártam mi sül ki belőle, lehet csak bepánikoltak. Két ember közülük ilyen jó nagy darab volt, az a sok pénzes típusnak tűnt. A többiből keveset láttam. Egyszer az egyik ilyen elkezdett kötekedni az egyik nagy fickóval. Aztán addig durvult a dolog, hogy egymásnak estek.
-Hé! Hé! Elég legyen!-indultam meg feléjük Floch kíséretében.
A két nagy darab sarokba szorult és az egyik támadó villanásszerűen vetette rá magát rájuk és pillantok alatt holtan estek a földre.
-Mi a fasz?!-rántottunk fegyvert mindketten.
Ketten ránk is pisztolyt szegeztek, amitől kissé meglepődtem. Majd se szó, se beszéd elfutottak. Utánuk futott volna Floch, de megállítottam.
-Hagyd! Addig jó, ameddig nem folyunk bele ilyenekbe!-indultam meg a többiek után.

Hamar beértük őket és már át is vette őket a Helyőrség. Így hárman elindulhattunk vissza a kiinduló pontunkra. Egy nagy épületen kellett keresztül mennünk, ahol majdnem vak sötét volt. Közben hangosan beszélgettünk.
-Szerintem igenis bele kellett volna avatkoznunk!-állt ki saját maga mellett Floch.
-Nem engedsz, mi? Ez rád vall Floch!-nevettem fel miközben én törtem az utat.
-Srácok!-állt meg Benruto.-Ti is látjátok azt ugye?-mutatott az egyik sötét sarok felé.
Megálltunk mi is és kiváncsian sasoltam, ahova Benruto mutatott. Floch zseblámpával oda világított és hirtelen mindhárman megugrottunk.
-Bassza meg!-kiáltottam fel ijedtemben.
Egy hulla volt a sarokba ültetve és körülötte minden csupa vér volt. Rendesen rosszul lettem tőle és Floch még közelebb is ment.
-Jézus máriam! Ezt nem csak egyszerűen megölték. Agyba-főbe kínozták.-vizsgálta meg a holttestet.
-Mégis ki a faszom tenne ilyet? Gyorsan tűnjünk el innen!-akadtam ki és már indulni akartam.
-Várj! Találtam valamit!-szólalt meg Floch újra.
-Mi az?-fordultam megint felé.
Floch egy hosszú madártollat tartott ujjait között és azt világította meg. Óvatosan én is közel hajoltam és szemeimmel vizslattam.
-Hozd magaddal! Megmutatjuk Hangenak!-mondtam és indulásra intettem a fiúkat.
Minél gyorsabban kijutottunk az épületből és visszamentünk az osztagokhoz. Amint megláttuk Hanget és Levit oda siettünk hozzájuk.
-Találtunk valamit!-mutattam Floch kezében lévő zacskóra, amiben a toll volt.
Hange meglepetten nézett ránk, majd Levira. A férfi rideg tekintettel mutatta fel az ugyanolyan tartalmú zacskót.
-Mi az ördög ez?-ráncoltam össze a homlokomat.
-Nem tudjuk biztosra, de Levinak van már sejtése.-hajtotta le a fejét Hange.-Szedjétek össze az osztagokat! Indulunk haza.-adta ki a parancson határozott hangon.
-Igenis!-mondtam és indultam a feladatomra.