Stay with me my love

Part 16.

Jean Kirstein szemszöge

-Eren.. a lányok azért sérültek meg, mert belerángattál minket ebbe!-mondtam a lábaimat bámulva.
Nem akartam elhinni, de olyan volt mintha Eren nevetett volna. Nevetett azon, hogy a lányok az életüket adták érte. Várjunk csak.. Miről beszélek? Arko nem hal meg. Nem fog meghalni. Ha Sashat nem tudtuk megmenteni, kötelességemnek érzem, hogy legalább őt megmentsem. A szerelmemet. Az életemet. Ha ő nincs, mihez kezdek?
Sasha nélkül mi lesz? Connie bele fog őrűlni. Mindkettőnk életének értelme elment. Megszűnik. Nem. Nem.. Mégis hogy mondhatok ilyet? Elég! Elég legyen!

Ránéztem Conniera és összeszorult a szívem. Az összetörés szélén állt és láttam rajta, hogy bármikor képes lenne padlót fogni. Levi sétált mellém és kezét a vállamra tette.
-Köszönöm.. Jean.-mondta halkan és kisétált.
Nem néztem rá, csak bólintottam. Még mindig sokkolt állapotban voltam.
-Levi..-szóltam utána.
A férfi hátrafordult és rámnézett.
-Most mi lesz?-kérdeztem remegő hangon és egy könnycsepp végig futott az arcomon.
-Nem tudom, Jean. Otthon minden kiderül.-válaszolt.
Én is kisétáltam utána, de nagy hiba volt. Folytogatott a gyász, a bűntudat, a fájdalom és a csalódottság.
Odasétáltam a két lány fölé és hátul összekulcsolt kézzel őriztem őket. Arko és Sasha mozdulatlanul feküdtek a saját vértócsájukban. Szívszorító volt maga a látvány. Mikasa és Armin mellettük zokogtak a földön és nem tudták abba hagyni. Nem tudtam rájuk nézni. Csak lefele bámultam a padlót.
A vendégek éppen most toppantak be az ajtón. Döbbenten nézték a két lány testét, majd oda akartak futni hozzájuk. Jobban megmondva, Arkohoz.
-Állj.-mondtam normális hangnemmel.
Csak kérdően néztek rám, de én csak lefele bambultam.
-Ne érjetek hozzájuk..-szűrtem ki a fogaim közt remegő hangon.
Connie jött oda mellém és vállon veregetett. Majd bólintott a vendégeknek, akik azonnal közelebb mentek Arkohoz. Sírtak, kiabáltak. Nem bírtam tovább ott tartani a jelenlétemet. Kimentem a helységből és bevágtam magam mögött az ajtót.

A hazaérkezésig bent is voltam. Egyszerűen képtelen voltam ott lenni a közelükben. Miután kipakoltunk, két hordággyal bevittük a lányokat. Érzelemmentes arccal mentem előre és csak ürességet éreztem. Kimerűltnek és fáradtnak éreztem magamat, de képes lettem volna tombolni is.
A gyengélkedőn egy szobában feküdtek a lányok. Connie és én mellettük álltunk és mindent szemmel kísértünk. Ellátták a sebeket, lemosdatták és fel is öltözették őket. A lelkem egyre jobban száradt el, ahogy néztem Arko mozdulatlan porcikáit. Még most sem jutott el az agyamhoz, ami történt.
Attól a naptól kezdve, két teljes hétig nem hagytam el azt a szobát. Reménykedtem a lehetetlenben. Connie már feladta és végleg elvesztette szívének két felét. Én hittem benne, hogy visszatérnek. Nem engedtem, hogy elvigyék a testüket.

Ma sem voltam máshol, mint Arko ágya mellett. Lehajtott fejjel dölöngéltem jobbra-balra. Connie az ablakon bámult kifele, Mikasa és Armin két széken ültek velem szemben. Eren és Zeke volt a téma, de egyátalan nem szóltam hozzá. Ahogy Connie sem. Inkább csak Mikasaek adtak át pár gondolatot és információt.
-Csak ők ketten tudják biztosan!-mondta Armin, mikor hirtelen akaratom ellenére figyeltem oda a beszélgetésre.
-Srácok..-szólalt meg Connie, amire abba hagytam a dölöngélést.-Erennek nézett ki nektek? Én nem gondolom. Az a srác nem Eren. Ha tényleg a féltestvérét választja helyettünk, aki meg akarta ölni..-mélyűlt el Connie.
-Akkor mi van?-vágott közben Mikasa, amire felnéztem, de nem rájuk.
-Késznek kell lennünk arra, hogy akár nekünk kell levágni..-mondta Connie még mindig kifele bámulva az éjszakába.
-Azt nem fogom hagyni!-emelte fel a hangját Mikasa, amire Connie ránézett.
-Te is mellette állnál? Mikasa?-szugerálta rémisztően Mikasat Connie.
-Nem hiszem, hogy ez történne.-lett újra meging visszahúzódó Mikasa.-Eren jobban törődik velünk, mint bárki más. Biztos vagyok benne, hogy ti is tudjátok..-mondta Mikasa és ráemeltem a tekintetemet.
-Hogy vagy képes.. ilyet mondani, Mikasa? Akkor kérlek, kérlek mond el, miért támadta meg Eren Arkot?-flegmáztam vele elég csúnyán.
-Nem tudom miért tette ezt. Nem tudom Jean.-hajtotta le a fejét.-Lehet azért, mert az érzései túl erősek voltak..-mentegetőzött.
-Ez nem igaz. Nem számított, mennyire erős voltál, a régi énje mindig is távol akart tartani a frontvonaltól. De elküdlte Armint, hogy semmisítse meg a kikötőt, téged pedig a csatatérre hívott. Ugyanez vonatkozik mindenkire, akikre azt mondta fontosak neki. Connie, Sasha, Arko és én.-beszéltem szörnyen nyugodt hangon.
-Azért mert bízik bennünk!.. Valójában, nem tehetett volna semmit, ha nem megyünk érte.-kezdett bele megint Mikasa.
-És nekik sem kellett volna meghalni..-fordult hátra Connie.-Mikasa..Mit gondolsz mit tett Eren, amikor Arko és Sasha meghalt? Gondolnád, hogy sírt? Hogy elkeseredett?-beszélt úgy Connie Mikasaval mint meg soha.
-Connie, állj le!-szóltam közbe.
-Az a mocsok nevetett. Nem tudom mit talált olyan viccesnek. A haláluk melyik része? Mond el, Mikasa! Miért nevetett Eren? Mindent tudsz róla, nem? Mond csak!-sorolta Connie a fenyegető kérdéseit.
-Beszélni fogunk Erennel!-szólt közbe Armin is.-Én, Mikasa és ő. Csak mi hárman. Igazolni fogjuk a valódi céljait.-zárta le a beszélgetést Armin.
-Így legyen Armin! Így legyen!-halkult el a hangom és lehajtottam a fejemet.