𝐀́𝐫𝐯𝐚 𝐥𝐚́𝐧𝐲 - 𝐒𝐳𝐨𝐛𝐨𝐬𝐳𝐥𝐚𝐢 𝐃𝐨𝐦𝐢𝐧𝐢𝐤 𝐟𝐟.

𝟕. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧 𝐧𝐚𝐩

Szoboszlai már órák óta őrlődik, hogy vajon mit kezdjen Larettel a délutáni edzése alatt. Itthon nem hagyhatja, ki tudja mit csinálna. Meg aztán biztos félne is.

Hirtelen ötlettől vezérelve hívta fel Gulácsit, hátha felesége, a mindig kedves Dia elvállalná Larettet, de zsákutcába futott. A fiatal anyukának így is meggyűlt a baja a két kisgyerekkel. Végül muszáj volt elmondania a kapusnak kicsoda valójában Larett és miért igényel 24 órás felügyeletet. Azonban egyelőre nem oldódott meg délutáni felügyelete.

Csalódottan zárta le telefonját, hátha majd később még eszébe jut valami megoldás. Az edzést nem hagyhatja ki, szeretne kezdő lenni hétvégén is.

Larett kisírt szemekkel sétált ki a konyhába és legnagyobb sajnálatára össze kellett futnia Szoszlaival. Dominik tudta, hogy bunkó volt reggel, mégis túl büszke volt, hogy bocsánatot kérjen.

-Éhes vagy? - kérdezi végül a lánytól, aki töltött magának egy pohár vizet.

-Egy kicsit - vallja be szégyenlősen lesütve szemeit.

-Rendeltem pizzát, szerintem mindjárt megérkezik. - tájékoztatja a focista, mire Larett csak bólint. Nagyon kereste a helyét ebben a lakásban. Nem volt délelőtt semmi programja, Dominik nem vitte el a parkba sétálni. Hagyta, hogy a szobájában sírdogáljon.

-Jó...

Végül újra a nappali ablakában foglalt helyet, mert bármennyire tartott Szoboszlaitól, félt egyedül lenni. Larett unottan nézett ki az ablakon kutyáját simogatva, és amikor a futár csengetett, miszerint meghozta a pizzát, eléggé összerezzent.

-Nyugi már, ez csak a csengő volt! - csitítja nyugtatóan a focista, amivel nem túl sok sikert ér el, Larett szíve sebesen ver.

Dominik csak megforgatta szemeit Larett reakcióján, majd ajtót nyitva kifizette az ebédet és behozta a konyhába.

-Nem jössz enni? - kérdezi értetlenül nézve Larettre, aki még mindig csendben figyeli a megterítő focistát.

-De... - motyogja az orra alatt és a kutyájával kezében vánszorog oda a konyhába és ül le Dominikkal szemben.

A focista tudja, hogy normálisabban kellene viselkednie a lánnyal és jobban átérezni a helyzetét, de ez nagyon nem ment most neki. Teli volt feszültséggel.

Larett félve pillantott a vele szemben ülőre, aki egy szeletet a tányérjára tett, majd elé tette.

-Ezt edd meg légyszíves. - teszi hozzá a focista és már neki is lát saját adagjának.

A lány végül elkezd enni és azon kapja magát, hogy ténylegesen megette azt az egy vékony kis szeletet. Többet azonban nem bírt, hiába próbálkozott Dominik.

Szoboszlai ebéd után megeresztett néhány telefont, hátha valaki vigyázna Larettre, amíg ő edzésen van. Willi édesanyja el is vállalta szívesen, így megnyugodva tette le a telefont és ment egyenesen a lány szobájába engedély nélkül. Larett ijedten kapta felé a fejét a ruha hajtogatás közepette.

-Jó hírem van. - vigyorgott a focista, mint a tejbetök. Larett csak leült az ágyára és figyelt a fiúra, mint fog neki mondani. - Délután edzésem lesz és addig a csapattársam anyja fog vigyázni rád. - jelenti ki boldogan, mire Larett teljesen elfehéredik. - Nagyon kedves nő. Jól kijöttök majd. Igaz, nem beszél magyarul, de csak pár óráról van szó.

-Nem akarom! - vágja rá a lány kétségbeesetten, hiszen elég volt új személynek a pszichológus, nem akart maga mellé még mást is.

-Jajj kérlek ne csináld már! - sóhajt gondterhelten Dominik és kicsit közelebb sétál az ágyhoz, amin Larett most felhúzza lábait és a támlának döntve hátát kuporodik össze.