Egy érzelmileg sérült és elveszett lány, akit Szoboszlai Dominik és barátnője szárnyai alá vesz Lipcsében. Ahol ezek után gyökeresen megváltozik mindenki élete.
Hogyan bír el ennyi terhet egy fiatal focista, akinek a karrierje a legfontosabb?
Hogy...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Szoboszlai mosolyogva figyelte Larettet, aki nevetgélve ugrált a hóban. 2023 hatalmas havazással lepte meg őket már az év első napján, Larett pedig odáig volt miatta. Két napja folyamatosan igényli, hogy kint legyenek a hóban és gyönyörködhessenek a természet adta csodás tájban.
-Ugye milyen szép lett a hóemberem? - kérdezi mosolyogva a lány Dominiktól, aki telefonjával a kezében figyeli azzal a szándékkal, hogy lefotózza a végeredményt.
-Nagyon szép lett, majdnem olyan szép, mint te. - nyom egy puszit hideg arcára, majd le is fotózza Larettet a hóemberrel, végül szelfit is csinálnak, amit elküld édesanyjának.
-Megnézhetem? - hajol bele a telefonba Larett mosolyogva, Dominik pedig készségesen engedi neki. - Ezt kiteszem az Instámra. - jelenti ki boldog mosollyal, amit a focista viszonoz.
Sokkal másabb kettejük kapcsolata, valószínűleg a múlt éjszakáknak köszönhetően. Olyan furcsa is egyben ez az egész. Már nem tekint Larettre úgy, mint a legelején. Egy sérült lány, akin segítenie kell. Larett egyértelműen túljutott már ezeken és neki is tovább kell lépnie, ezt pedig vele együtt teheti meg. Nem gondolta volna, hogy ilyen intim kapcsolatba fog vele bonyolódni és mindez ennyire jó is lesz.
-Tudod... - szólal meg Larett elgondolkodva kevergetve forró levesét másnap ebédnél. Dominik kíváncsian pillant fel tényárja mögül. - Olyan kíváncsi lennék a szüleimre. Hogy milyenek, hogy néznek ki, mivel foglalkoznak... Szerinted találkozok velük majd valaha?
Szoboszlait, annyira meglepték ezek a gondolatok, hogy hirtelen nem is tud semmi értelmeset reagálni. Nem tudta, hogy ennyire foglalkoztatja Larettet ez a téma.
-Tudom, hogy ez nem kielégítő válasz, de sosem tudhatod, mikor hozza úgy az élet, hogy egyszer talán találkozol velük. - von vállat és tovább kanalazza levesét. - Holnap elmennénk kicsit Salzburgba, mit szólsz? - vált inkább témát.
-Jó, megmutatod, hol fociztál régen? - csillannak fel Larett szemei az infó hallatán.
-Nem is olyan régen. - kacsint rá a fiú. - Az életemnek igazán meghatározó részei voltak az ott töltött évek és ha már kirándulunk, akkor szívesen visszalátogatnék.
-Jó, menjünk. Szívesen megyek veled bárhova. - biztosítja erről mosolyogva a lány, amit viszonoz.
Másnap Dominik és Larett mosolyogva sétálnak Salzburg várából kifelé, ugyanis Larett nagyon élvezte a kirándulást és az odavezető utazást is.
-Ne szaladj Larett, mert el fogsz esni! - szól oda rosszalló mosollyal neki a focista, hiszen tetszett neki, hogy lefelé menet csúszik talpa alatt a hó. Azonban egy szerencsétlen mozdulatot követően, már csak azt vette észre, hogy a lány a hóban ül könnyeit útjukra engedve. - Megütötted magad? - siet hozzá Dominik és mellé térdel.
-A bokám! - sírdogálja keservesen. - Nagyon fáj! - néz fel Dominikra fájdalmasan, aki meg van ijedve emiatt.
-Fel tudsz állni? Gyere, segítek. - nyúl kezéért és derekát átkarolva óvatosan húzza fel a hóból.
