𝐀́𝐫𝐯𝐚 𝐥𝐚́𝐧𝐲 - 𝐒𝐳𝐨𝐛𝐨𝐬𝐳𝐥𝐚𝐢 𝐃𝐨𝐦𝐢𝐧𝐢𝐤 𝐟𝐟.

𝟐𝟒. 𝐌𝐞𝐠𝐥𝐞𝐩𝐞𝐭𝐞́𝐬 𝐮𝐭𝐚𝐳𝐚́𝐬

Larett csodálkozó pillantással áll a nappaliban Dominik előtt és olvasta el mégegyszer, mi szerepel a kezében tartott papírlapon. Nem akarta elhinni, hogy a fiú valami szállodai foglalás másolatát mutatja neki.

-De... ez most komoly? - kérdezi a lány elhűlve. Dominik csak pimasz mosollyal húzza derekánál fogva közelebb magához. Larett vékony kézfeje mellkasára simul.

-Bizony. Te és én elmegyünk telelni. - válaszolja a focista és határozottan nyomja ajkait Larettére, aki esetlenül viszonozza. Nem tudta, hogy a fiú szülei tudnak-e a közöttük lévő kapcsolatról, ezért ügyelt arra nehogy kellemetlen helyzetbe hozza a focistát.

-Hová megyünk? - kérdezi a lány izgatott mosollyal, hiszen nem érti a németül írt részeket a papíron. Dominik sunyi mosolyt villant rá.

-Az meglepi marad. - közli vállat vonva, miután elhúzódik Larettől. - Viszont reggel elég korán kell indulnunk szóval szerintem menj és pakold össze a dolgaidat, jó?

-Jó jó. - bólogat sűrűn a lány és sietősen a lépcső felé veszi az irányt, ahol Zsanettel találkozik össze.

-Mit csináltál, hogy Larettnek ilyen jó kedve van? - kérdezi értetlen mosollyal fiát, amint megpillantja őt a nappaliban.

-Elmondtam neki, hogy elutazunk. - közli Dominik mosolyogva.

-Nagyon kedves tőled ez az egész Domi. De biztos, hogy minden rendben lesz? Megint új környezet Larettnek...

-Tudom anya és félek is egy kicsit, de... most olyan jól van. Szeretném, ha ilyen is maradna ameddig csak lehetséges. Olyan dolgokat tudtam meg róla az elmúlt két napban, amitől úgy érzem mindjárt sírok. - magyarázza a fiú szomorúan és inkább leül a kanapéra, édesanyja pedig követi példáját és aggodalmas tekintettel foglal mellette helyet.

-Mi történt? - kíváncsiskodik óvatosan a nő.

-Larettet télen hagyták ott egy inkubátorban a szülei vagy az anyja. Azt sem tudja mikor született. - sóhajtja gondterhelten a focista, édesanyja pedig megdöbben.

-Domi. Kérlek ne érezd úgy, hogy erről te tehetsz és neked kell megoldani ezt. Ezen már nem változtathatsz bármennyire is szívbemarkolóan hangzik, amit most mondtál. Te mindent megteszel Larettért és ő nagyon szeret téged. - mondja Zsanett őszinte mosollyal illetve fiát.

-Szerinted... - kezdi elgondolkodva a fiú. - Nem gyors ez így? - pillant édesanyjára.

-Mire gondolsz? - kérdez vissza a nő.

-Fanni után. Nem akarom, hogy Larett csak egy állomás legyen, amíg túl nem teszem ezen magamat. Érted? Nem akarom őt kihasználni. Fogalmam sincs, hogy ezt akarom-e. - sóhajtja gondterhelten Dominik, édesanyja pedig megértően bólogat.

-Teljesen érthető, hogy így érzel, de ismerlek annyira, hogy tudjam, tetszik neked Larett és nem azért csinálod ezt, hogy magadnak jó legyen. Törődsz vele és olyan támogatást nyújtasz neki, amit talán sosem kapott meg. Larett nagyon sokat változott azóta, hogy először találkoztam vele.

-De még mindig gyógyszerekkel él. - mondja szomorú mosollyal a focista.

-Domi. Senki nem mondta, hogy felállni onnan, ahol ő volt rövid idő lesz. Ez hosszú folyamat és, ha attól félsz, hogy mit gondolnak mások... engedd el ezt. Ez a te életed, ha ezt választod, akkor ne aggódj amiatt, hogy valaki beleszól. Apádnak se engedted, pedig tőle aztán tartasz.

-Én ezt értem anya, de nem szeretném, ha Larettet támadná esetleg emiatt valaki a sajtóban. Tudod, hogy milyenek, képesek lennének olyanokat írni róla, hogy kihasznál engem.