𝐀́𝐫𝐯𝐚 𝐥𝐚́𝐧𝐲 - 𝐒𝐳𝐨𝐛𝐨𝐬𝐳𝐥𝐚𝐢 𝐃𝐨𝐦𝐢𝐧𝐢𝐤 𝐟𝐟.

𝟐𝟑. 𝐌𝐞𝐠𝐡𝐚𝐭𝐨́ 𝐩𝐢𝐥𝐥𝐚𝐧𝐚𝐭𝐨𝐤

Szoboszlai Dominik arcára hatalmas mosoly kúszik, amint a számára oly kedves lány szemei lassan kinyílnak és egyenesen rá szegeződik a most éppen barnás-zöldes pár. Larett viszonozva a fiú gesztusát bújik hozzá és csúsztatja vékony karját derekára.

-Jól aludtál? - hint egy apró csókot Dominik a lány ajkára.

-Veled mindig olyan jól alszok. - mondja kissé szégyenlősen a lány, majd összerezzen, ahogy nyílik az ajtó. Dominiknak még reagálni sem volt ideje az előzőre, megilletődött édesanyjával néztek farkasszemet, aki két pulóvert tartott kezei közt.

-Jajj. - tér magához elsőnek Zsanett. - Jó reggelt! Ne haragudjatok, hogy zavarok. Nem tudtam, hogy együtt aludtatok, csak ezt akartam odaadni nektek. - lép oda hozzájuk sietősen és az összehajtogatott anyagokat az ágy szélére teszi. - Gyertek le reggelizni, mindjárt kész. - hagyja el ezután a szobát, anélkül, hogy a két fiatal bármit is mondhatna neki.

Larett segélykérőn néz Dominikra, aki csak tanácstalanul pislog rá. Nem tudta mire vélni édesanyja látogatását és most tényleg kínosan érezte magát, pedig Zsanett nem is tudott arról, mi történt köztük éjjel. A lány haját hátradobva ül fel az ágyban és nézi meg, mit hozott Zsanett.

-Ez olyan aranyos! Nézd meg! - mutatja a fiú felé a piros karácsonyi pulóvert, amin Dominik csak megforgatja szemeit. Nem igazán élte ezt a dolgot, de örült, hogy Larett ilyen boldog emiatt. - Biztos azért hozta, hogy ebben legyünk ma.

-Én nem veszem ezt fel. - tiltakozott a focista szinte azonnal és inkább visszadőlt a párnájára.

-Kérleeeek! - mászik mellkasára Larett folyamatosan mosolyogva rá és talán ez miatt egyezik bele Dominik.

-Rendben, de csak ma! - bólint fintorogva a fiú, mire szokatlan módon Larett csókot nyom ajkaira, amin mindketten meglepődnek. Dominik kíváncsian felhúzva szemöldökét néz vissza a lányra, aki fülig pirult.

-Ne haragudj, én azt hittem én is megcsókolhatlak... - szabadkozik szemeit lesütve, de amint Dominik egyik keze derekára, másik pedig arcára kúszik, elhallgat.

-Persze, hogy megcsókolhatsz. - mondja sebesen, pedig nem gondolta még ezt jól át. - De csak akkor csináljunk ilyet egyelőre, amikor kettesben vagyunk, jó? - leheli a lány ajkaira, aki csak megszeppenve bólogat.

Zsanett és a férje, kislányukkal már az asztalnál ültek, amikor Larett belépett a helyiségbe, nyomában a fiukkal. A lány arcán hatalmas mosoly csücsült és a piros pulóverben volt.

-Jó reggelt! - köszön kedvesen a helyiségben tartózkodóknak, akik viszonozzák gesztusát.

-Larett, neked nagyon jól áll a piros szín! - mosoly rá Zsanett kedvesen, majd fiára pillant. - Örülök, hogy végre hajlandó voltál felvenni a pulóvert.

Dominiknak kedve lenne megforgatni szemeit, de inkább visszafogja magát, mert nem szeretné édesanyját megbántani. Tudja, hogy neki ez sokat jelent és végülis sehova nem mennek ma, itthon kibírja.

-Ez mini palacsinta? - kérdezi kíváncsi mosollyal Larett, amint Zsanett eléje teszi a reggelit. Ő egy kis hóember formát kapott, míg Dominik egy macit.

-Igen. Szereted? - kérdezi mosolyogva a nő.

-Csak a tévében láttam ilyen szakács műsorokban, de biztos nagyon finom. Minden, amit te csináltál, eddig olyan finom volt. - mondja őszintén a lány és sietősen veszi vékony ujjai közé az evőeszközöket, hogy meg is kóstolja. Dominik és Zsanett vált egy rövid pillantást, hiszen mindketten nagyon elégedettek, hogy Larett ilyen vidám lett a reggelitől is.