𝐀́𝐫𝐯𝐚 𝐥𝐚́𝐧𝐲 - 𝐒𝐳𝐨𝐛𝐨𝐬𝐳𝐥𝐚𝐢 𝐃𝐨𝐦𝐢𝐧𝐢𝐤 𝐟𝐟.

𝟏𝟗. 𝐅𝐞𝐬𝐳𝐮̈𝐥𝐭𝐬𝐞́𝐠

Larett szinte egyáltalán nem volt hajlandó beszélni a pszichológussal, csak csendben iszogatta teáját. Annyit azért elmondott neki, hogy Dominik megbántotta, de ennél többet nem és ezáltal a doktornő sem tudott mit kezdeni a lánnyal.

Dominiknak még arra is volt ideje, hogy beugorjon a drogériába és vegyen magának egy szimpatikus óvszert. Rosszul érezte magát, amiért mindig Linda ad neki. Ezért most halvány mosollyal lépett be a nő lakásába, aki most is gyönyörű fehérneműben várta őt.

-Hoztam valamit. - mondja mosolyogva a focista, miután levette kabátját.

-Mit hoztál Dominik? - kérdezi meglepődött mosollyal Linda, miközben odabújik a férfihoz.

A focista csak előveszi a zsebéből az óvszert, és megmutatja a nőnek, aki elenged egy nevetést ezen. Általában sosem hoznak magukkal óvszert a vendégei, hiszen nála mindig van bőven. Dominik nem is tétlenkedett, azonnal csókolni kezdte a nőt és tolta be a hálószobába, hogy hasznát is vegye mai szerzeményének.

-Valami nagyon nyomja a lelked. - jegyzi meg Linda halkan, amint elhúzódik a fiútól, aki ezt egyáltalán nem is kommentálta. Erre a mondatra persze feleszmélt.

-Nincs semmi gond. - próbálja Dominik magával is lehitetni ezt. Linda csak kedves mosollyal megrázza fejét, majd leül az ágyra inkább a focista mellé.

-Már legutóbb is meg akartalak erről kérdezni, mert nem igazán voltál itt fejben. Dominik, ha már nem szeretnél ide járni, nem muszáj. Én ezért nem fogok rád haragudni, hidd el.

-Jajj nem erről van szó. - nyögi kelletlenül a fiú és elenged egy gondterhelt sóhajt.

-Igaz, az elején azt mondtam nem szeretek a magánéletről beszélni, de veled kivételt teszek, mert rendes srácnak tartalak. Ha csak azt szeretnéd, hogy valaki meghallgasson, én itt vagyok. Senkinek nem fogok beszélni róla. Szerelmes vagy valakibe igaz? - biztosítja a nő, Dominik pedig tényleg kifakad neki.

-Van egy lány. - kezdi csendesen. - Úgy alakult, hogy egy ideje nálam lakik. Nos, ő... elég sok nehézsége van és... próbálok segíteni neki. Egy korábbi trauma miatt pszichológushoz hordom és erős gyógyszereket kell szednie. Amíg együtt voltam a barátnőmmel, leginkább ő foglalkozott vele, én csak... voltam. Aztán amikor szakítottunk, Larett kicsit más lett a szememben. Nagyon sokat gondolok rá és többször megcsókoltam és... utálom magam ezért, de többször is kielégítettem. Persze nem feküdtünk le, az túl nagy falat lenne neki és nem akarom, hogy esetleg miattam essen vissza a gyógyulásban. Csak azt érzem, hogy nagyon szeretem őt, mégis sokszor bunkó vagyok vele, de nem szándékosan. - magyarázza Lindának kétségbeesetten, aki megértő pillantást küld felé. - Fogalmam sincs, hogy mivel teszek vele jót. Ha elutasítom vagy, ha hagyom, hogy közel kerüljünk egymáshoz. Nem akarok neki fájdalmat okozni, ha az érzéseim csak átmenetiek. Úgy érzem, hogy nagyon helytelen az, hogy megint itt vagyok nálad...

Linda majdnem felnevet ezen, de végül csak jót mosolyog ezen. Igen, kicsit helytelen, amit művel.

-Szerintem az lenne a legjobb, ha őszintén beszélnél Larettel. Neki is mondd el ezeket, amiket most nekem. Biztosan nagyon örülne, ha beszélnél vele erről. - biztatja Linda kedvesen és szeretne valóban segíteni Dominiknak.

-Ma reggel nagyon megbántottam, utána meg direkt kiidegelt... - sóhajtja a focista. - Szóval nem hiszem, hogy ma tudunk normálisan beszélni egymással. Holnap pedig jön az anyám meg a húgom vigyázni rá, amíg én a csapattal elutazok egy meccsre.

-Akkor fogd fel ezt úgy, hogy lesz egy kis időtök átgondolni a dolgokat. Utána pedig tényleg őszintén beszélgess vele. Nem jó neked sem, ha magadba fojtod az érzéseidet. - magyarázza Linda tudálékosan és felveszi a selyem köntösét meg ne fázzon. Dominik csalódott mosollyal néz fel rá.