𝐀́𝐫𝐯𝐚 𝐥𝐚́𝐧𝐲 - 𝐒𝐳𝐨𝐛𝐨𝐬𝐳𝐥𝐚𝐢 𝐃𝐨𝐦𝐢𝐧𝐢𝐤 𝐟𝐟.

𝟏𝟏. 𝐄́𝐫𝐳𝐞́𝐤𝐞𝐧𝐲 𝐛𝐮́𝐜𝐬𝐮́

Dominik pár napig kicsit kerülte Larett társaságát a vásárlós incidens óta, ennek ellenére sikertelenül próbálta kiverni fejéből az emlékeket és nem úgy nézni a lányra, mint amikor fehérneműben látta. Elvitte a kezelésekre, megkérdezte milyen volt, csinált neki kaját, azonban többre nem volt hajlandó. Érezte, hogy egy kis távolságra van szüksége, ugyanakkor ezt nem feltétlen akarta éreztetni Larettel.

Éjjelente szinte csak agyalt, és még egy megterhelő edzés után sem maradt ott Willivel beszélgetni, hogy tanácsot tudjon adni neki, mivel szégyellte ezt. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Egyetlen reménye az volt, amikor Fanni visszajött. Valamivel jobb volt közöttük a viszony aznap.

Larettben vegyes érzések fogalmazódtak meg Fanni jelenléte miatt, mégis kitörő örömmel mutatta meg a kapott ruhákat és cipőket, a szőke lány pedig mosolyogva figyelte őt. Örült, hogy felhőtlenül boldognak látja, azonban semmit nem tudott arról, hogy mi történt a vásárlás alkalmával.

-Ez is nagyon szép darab. - forgatja meg kezei között azt a fehérnemű szettet, amit Dominik választott ki és önkényesen tette a kosárba. Akkor egyáltalán  nem törődött vele, mi mennyibe kerül, csak örömet akart szerezni Larettnek.

-Igen. - motyogja kicsit elpirulva a másik lány. Azonnal eszébe jutott a szituáció és inkább szorosan hunyta le szemeit.

-Lányok, kész a reggeli. - lép be a szoba ajtaján Dominik mosolyogva, a két lány pedig bólint.

-Megyünk édes. - válaszolja Fanni, majd felsegíti a puha szőnyegről Larettet és együtt indulnak az ebédlőbe, ahol Dominik már szépen megterített mindenkinek.

-Jó lesz, ha ebédre hozok valami kínait? - kérdezi a focista kávéját kortyolgatva. Lassan indulnia kell edzésre.

Larett csendben eszi a rántottáját, Fanni viszont erre a kérdésre összeráncolja szemöldökét.

-Megmondtam Domi, hogy diétázok és majd salátás tálat csinálok, komolyan ennyire figyelsz rám? - kéri ki magának a lány elég indulatosan, amiért csak két csodálkozó szempár a jutalma. - Vettél saláta mixet, ahogy kértem?

-Nem vettem ne haragudj, de edzés után bemegyek a boltba. - zárná le ennyivel a focista, mert semmi kedve vitába szállni barátnőjével. - Larett, neked jó lesz a kínai? - néz a másik lányra, aki csak félve bólint.

-Most komolyan fájdítani akarod a szívemet, hogy ti meg ilyeneket esztek?! - vág közbe Fanni újra és indulattal telve vágja le bögréjét az asztalra, amitől Larett összerezzen és kétségbeesetten emeli tekintetét Szoboszlaira, akinek viszont elszakadt a cérna.

-Te csinálod azt a kibaszott diétátad, nem én! Nem fogok salátákon élni! - jelenti ki határozottan és feláll az asztaltól. - Én majd eszek a központban, de nem várhatod el, hogy Larett is ilyen szarokat egyen! - mutat a szóban forgó lányra, aki esetlenül helyezkedik a széken, mert érzi, hogy ebből megint egy veszekedés lesz.

-Mi bajod van a salátával? Egészséges kaja és Larettnek is jó, ha ilyesmit is eszik. Ugye? - fordul a lányhoz Fanni nagy szemekkel és nem úgy néz ki, mint aki elfogad nemleges választ.

-Én... - hebegi félve, hiszen Fanni most elég indulattal teli.

-Hagyd már békén! - szól rá barátnőjére Dominik. - Hozok neki is valami normális kaját. Te meg egyed a salátádat badzmeg! - teszi hozzá cseppet sem kedvesen és a bejárat felé indul, ahová Fanni felpattanva az asztaltól követi.

-Hogy beszélhetsz így velem?! - emeli fel hangját Fanni, de Dominik egyáltalán nem törődik vele és rácsukja az ajtót.

Larett jobbnak látta inkább felállni az asztaltól, hogy szobájába vonulhasson. Ez persze nem jött össze, mert Fanni mérgesen robogott vissza hozzá.