𝐀́𝐫𝐯𝐚 𝐥𝐚́𝐧𝐲 - 𝐒𝐳𝐨𝐛𝐨𝐬𝐳𝐥𝐚𝐢 𝐃𝐨𝐦𝐢𝐧𝐢𝐤 𝐟𝐟.

𝟏𝟑. 𝐁𝐮̋𝐧𝐭𝐮𝐝𝐚𝐭

Mit keres Dominik már megint a fehérneműs boltban? Lábai határozottan szelték át az utat a próbafülkékig, ahol Larettet találta az egyik függönyt elhúzva. Vékony testén csak egy szinte átlátszó fehérnemű szettet viselt, ami azonnal beindította fantáziáját. Amint a lány észrevette Dominik vágyakozó tekintetét, felé fordult, hogy jobban szemügyre vehesse őt. Larett incselkedő mosollyal lépett közelebb hozzá és fonta vékony karjai nyaka köré, amitől érezte, hogy szívverése felgyorsul.

-Tetszem neked? - suttogja közelebb hajolva arcához a lány.

-Irtó szexi vagy. Úgy szeretnélek megcsókolni. - nyögi elhalóan és remegő kezekkel simítja tenyereit a lány derekára, aki ettől kedvesen elmosolyodik.

-Akkor miért nem teszed meg? - kérdezi szinte Dominik ajkaira lehelve a szavakat. A focista tétován hajol közelebb hozzá, miközben szemeit lecsukja.

Szoboszlai Dominik az ágyában riad fel álmából és nyugszik meg, amint realizálja, hogy egyedül van a hálószobában és kezd világosodni. Mellkasa mégis szaporán jár és hirtelen eszébe jut, hogy megnézze a másik szobában Larettet, nem-e egy jel volt ez, hogy valami baj van vele. Nem. Nem a lánnyal van a baj. Határozottan neki van valami baja.

Mégis kikelt az ágyból és halkan kisettenkedett a szobájából, majd még halkabban nyitott be Laretthez, hogy megnézze, minden rendben van-e vele. Larett békésen aludt nyakig betakarózva, édesen szorítva magához a plüss kutyáját. Dominik kicsit közelebb sétált hozzá és egy darabig csak nézte az alvó lány arcát.

Annyira beteg dolog ez, tényleg valami baja van. Itt áll felette a sötétben és nézi, ahogy alszik. Mégsem tud mozdulni. Csak figyeli Larett lágy vonásait, ahogy mellkasa egyenletesen emelkedik. Jobb lesz, ha ő is felkeres valami pszichológust.

Miután visszabattyogot saját szobájába, hiába feküdt vissza, aludni már nem tudott. Félt visszaaludni.

A kevés alvás ellenére sem volt álmos, csupán frusztrált, ahogy Larett körülötte sertepertélt a konyhában egészen jókedvűen csatlakozott a melegszendvics készítéshez. Aztán még vezetés közben sem tudott elvonatkoztatni álmától és még jobban zavarta, hogy e gondolatok közepette mellette ül a lány. Miért álmodott most ilyesmit? Nem is agyalt Laretten azóta.

Fellélegzett, amikor már Linda ajtaja előtt állt és a nő egy selyemköntösben nyitott neki ajtót. Ma is olyan vonzó volt, mint legutóbb.

-Feszültnek tűnsz. - jegyzi meg, amint Dominik kilépett cipőiből és kabátját felakasztotta a fogasra.

-Egy kicsit rosszul aludtam. - füllentette vállát megvonva, majd határozottan lép oda a nőhöz és fogja meg mindkét kezével derekát. - Reméltem majd te feldobod a hangulatomat.

-Akkor dobd le gyorsan a ruhádat. - állja a focista tekintetét Linda mosolyogva és közben kezei a fiú pólója alá kúsznak.

Dominik sietősen szabadul meg ruháitól, Linda pedig érzi, hogy a fiúnak most nincs szüksége túlzott előjátékra. Ez kicsit őt is felizgatja és boldogan engedelmeskedik, amikor a focista a hálószobában kibontja köntösét és magához húzva csókolja meg.

Linda a három nappal ezelőtti alkalmukra gondolva kicsit meglepődött azon, hogy Dominik ennyire követelőző, ugyanakkor nem bánta. Elvégre ez volt a feladata. Kielégíteni őt.

Dominiknak nem tartozott kedvenc pózai közé a mostani, de most kimondottan tetszett neki, ahogy a nő feneke minden egyes mozdulatánál nekinyomódott medencéjének. Kezeivel közben melleit markolászta, ajkaival nyakát ostromolta, szegény Linda pedig csak próbált megállni remegő lábain.