𝐀́𝐫𝐯𝐚 𝐥𝐚́𝐧𝐲 - 𝐒𝐳𝐨𝐛𝐨𝐬𝐳𝐥𝐚𝐢 𝐃𝐨𝐦𝐢𝐧𝐢𝐤 𝐟𝐟.

𝟐𝟏. 𝐉𝐞́𝐠𝐯𝐚𝐫𝐚́𝐳𝐬

Larett még mélyen aludt, amikor Dominik szemei kinyíltak és rögtön elmosolyodott azon, milyen pózban aludtak. Larettet hátulról ölelte magához, aki a kutyáját szorította mellkasához és pihentette kezét az ő kézfején.

Zsanett óvatosan nyitott be a vendégszobába azzal a szándékkal, hogy megnézze, ébren van-e már Larett. Kétségbeesetten távozott a szobából, mert azt tapasztalta, hogy a helyiség teljesen üres. Sietősen nyit be fia szobájába, hogy felébressze és tájékoztassa, hogy a lány eltűnt. Meglepődve nézte, hogy Dominik ágyában feküdt Larett és hirtelen elnyíltak ajkai, de a szavak benne rekedtek. Dominik megilletődötten emelte fel fejét és nézett vissza az ajtóban álló édesanyjára.

-Ne haragudj, csak... Larett nem volt a szobájában. - mondja kissé zavart mosollyal. - Nem tudtam, hogy együtt aludtatok. - néz rá fiára mindentudó mosollyal, ami miatt a focista kellemetlenül érzi magát, mert édesanyja biztos azt hiszi, történt valami közöttük.

-Félt a sötétben meg, hogy idegen szobában van és átjött. - suttogja egészen halkan, hogy az alvó lány fel ne ébredjen. Elég jót alszik ma.

-Értem. - bólint a nő megértően. - Gyertek le, ha felébredt. Készítettem reggelit. - hagyja őket magukra mosolyogva végül, Dominik pedig tehetetlenül ejti vissza fejét a párnára.

Larett lassú mozdulatokkal fordul meg percek múlva, a focista pedig ekkor eszmél fel a bambulásból. Kedvesen mosolyog a lányra, aki résnyire nyitja álmos szemeit. Dominik nagyon szépnek találta még így a reggeli ábrázatával is. Hosszú sötét haja laza hullámokban terült végig vállán és hullott előre, mellkasára. Rózsaszín pizsamája pedig csak aranyosabbá tette őt.

-Jó reggelt! - köszön a focista halkan annak ellenére, hogy már mindketten ébren vannak.

-Szia! - köszöntötte remegő hangon, hiszen túlságosan közel érezte magához fizikailag a fiút. Mindenesetre nagyon jól esett neki, hogy mellette fekszik, egy takaró alatt.

-Jól aludtál? - kérdezi Dominik finoman magához húzva a lány derekát, akinek légzése ettől hirtelen felgyorsul és érzi, amint gyomra görcsbe rándul.

-Nagyon jól aludtam. - bólint mosolyogva. - Köszönöm, hogy itt aludhattam veled. - mondja szégyenlősen, amin Dominik kedvesen elmosolyodik.

-Én is jobban aludtam most veled. - reagál kedvesen. - Én eléggé éhes vagyok már egyébként, menjünk le enni. - javasolja és lassan ki is mászik az ágyból. Larett is magához veszi a kutyáját és az ajtóhoz sétál.

-Megvárod, amíg átöltözök? - kérdezi kíváncsian.

-Persze, a lépcsőnél leszek. - válaszol Dominik a szekrényéhez lépve és válogatni kezd ruhái között. Ma nincsen semmi programja, csak itthon lesznek, ezért előszed egy kényelmes melegítő szettet, majd a fürdőbe megy, hogy fogat mosson és kicsit megigazítsa a haját, mert most tényleg úgy néz ki, mint azok a pingvinek, amikről Larett videókat mutatott neki. Erre a gondolatra hitetlenül elneveti magát, majd összeráncolja szemöldökét, mert ha most valaki bent lett volna, azt gondolná megbolondult.

Negyed óra múlva már Larett is járt a fürdőben és együtt sétáltak le az emeletről. A nappaliban Szofi nézett mesét, akit most nem annyira érdekelt a két fiatal, így ők a konyhába mentek, ahol Zsanett már megterített nekik.

-Jó reggelt! - köszön Larett illedelmesen, majd helyet foglal a széken, amit Dominik kihúzott neki.

-Sziasztok! - mosolyog rá, majd egy kósza pillantást küld fiának. - Larett, készítettem bundáskenyeret, Szofi imádja. Kérsz te is vagy csináljak valami mást?