𝐀́𝐫𝐯𝐚 𝐥𝐚́𝐧𝐲 - 𝐒𝐳𝐨𝐛𝐨𝐬𝐳𝐥𝐚𝐢 𝐃𝐨𝐦𝐢𝐧𝐢𝐤 𝐟𝐟.

𝟐𝟕. 𝐇𝐨𝐳𝐳𝐚́𝐞́𝐫𝐭𝐨̋ 𝐤𝐞𝐳𝐞𝐤

Larett kipihenten ébredt, akár csak előző reggel, hiszen Dominik mellette volt. Nagyon élvezte, hogy csak kettesben vannak ezen a gyönyörű helyen és semmi nem zavarja meg őket. Boldogan készülődött piros ruhájában az esti rendezvényre szilveszter alkalmából. Még sosem ünnepelt így és nagyon izgatott volt emiatt. El is felejtette a napokban történt kellemetlen dolgot közte és Dominik között.

-Hé. - áll meg mögötte a gondolataiban forgó focista és kedvesen mosolyog rá a tükörbe nézve. Larett arcára is egy nagy mosoly ül ki, közben folytatja a sminkelést a fésülködő asztalnál. - Nagyon csinos és szép vagy. - hajol arcához Dominik és egy puszit nyom puha bőrére.

-Köszi! - mosolyog rá vissza a lány, majd késznek nyilvánítva magát rakja le a kezéből a kencéket és áll fel a székből. - A sminkem is jó lett? - kérdezi nagyokat pislogva a fiúra.

-Igen, nagyon ügyesen megcsináltad. - bólint elismerően Szoboszlai, majd finoman megcsókolja Larettet, vékony derekát pedig két kezével húzza közelebb magához.

-Dominik, lejön a rúzsom és elkésünk a partyról. - húzódik el Larett nevetve.

-Nem nagyon izgat. - forgatja meg szemeit a focista, majd magához véve telefonját és Larettét, zárja be a hotelszobát, hogy tényleg elinduljanak a szálloda hatalmas rendezvénytermében megtartott év végi bulira.

A vacsora nagyon jó hangulatban telt, Larett pedig csak a fejét kapkodta a sok finom étel között. Dominik megmutatva, mennyire szereti megtömni a púpot, mindent végig kóstolt és a lányt is erre bíztatta, ő azonban erre nem volt képes.

-Te kóstoltad ezt a sütit? - fordul Larett a focista felé, aki jóllakottan, hátradőlve nézte a táncolókat. Remek volt a zenekar, akik élőzenét biztosítottak az estére.

-Igen és, ha egy falatot is kellene még ennem belőle, tutira kihányok mindent. - nyögi pezsgős pohárért nyúlva, hogy lefojtsa valamivel ezt a sok kaját, amit megevett.

-Rosszul vagy? - kérdezi a lány kétségbeesve, hiszen nem akarta, hogy Dominiknak valami baja legyen.

-Csak sokat ettem. - csóválja fejét a focista, pedig mindig megfogadja, hogy nem eszik ennyit és tud parancsolni magának. - Ne aggódj, kell fél óra, hogy meg tudjak mozdulni. Aztán rendben leszek.

-Utána táncolsz velem? - bújik oda hozzá a lány hatalmas mosollyal. - Úgy szeretek táncolni. - lelkesedik be, Dominik pedig kicsit megijed, nehogy túlpörögjön.

-Táncolunk majd. - bólintja Szoboszlai beadva derekát.

A focista Larett vállát átkarolva pihentette kezét, ezzel egyértelmű jelzést küldve a lányra pillantó szemeknek, hogy hozzá tartozik. Nem volt féltékeny típus, hiszen tudatában volt adottságainak, most mégis úgy érezte, meg kell védenie mindentől és mindenkitől Larettet. Ezért is nézett egyből telefonjának kijelzőjére, amikor azt a lány feloldotta és megnyitotta az üzeneteket. Kíváncsian vonta fel szemöldökét, hogy elolvassa ki és mit írt neki.

-Nézd! Tyler írt nekem, meg Peti is! - mutatta nagy örömmel a képernyőt Larett, Dominik pedig megnyugodva mosolygott vissza.

-Nagyon jófejek. - bólintott. - Bezzeg engem leszarnak. - tett megjegyzést, amiért most Larett jóval népszerűbb volt, mint ő. Dominik két csapattársa minden jót kívánt a lánynak az új év alkalmából, Larett pedig az ő segítségét kérte, hogy visszaírjon Tylernek angolul.

-Olyan jó lenne, ha én is tudnék angolul. - görbül lefelé Larett szája. - Nem tanítasz meg?

-Jajj nekem nincsenek ilyen tanító jellegű képességeim. - nyögi kelletlenül Szoboszlai. - Mit szólnál, ha inkább keresnék neked valami tanárt, aki segít ebben?