𝐀́𝐫𝐯𝐚 𝐥𝐚́𝐧𝐲 - 𝐒𝐳𝐨𝐛𝐨𝐬𝐳𝐥𝐚𝐢 𝐃𝐨𝐦𝐢𝐧𝐢𝐤 𝐟𝐟.

𝟐𝟎. 𝐈𝐝𝐢𝐥𝐥

Larett érdeklődve pillantott az előtér felé, ahol épp a focista robogott be és jólesően megborzongott a melegtől, ami a lakásba lépve fogadta. Tekintete találkozott a lányéval, aki a nappaliból figyelte őt. Csak fél órára hagyta magára, amíg elment bevásárolni, Larett pedig nem ellenkezett. Túlságosan hideg volt közöttük a hangulat ahhoz, hogy Dominikkal menjen. Zsanett és Szofi két napja, hogy hazamentek, ők ketten mégis csak kerülgették egymást.

-Hoztam neked ananászt. - jelenti ki a fiú, bentebb sétálva, Larett pedig egy mosolyt küld felé. - Csináljak gyümölcssalátát vagy magában szeretnéd enni? Vettem még néhány gyümölcsöt. - megy közben a konyhába, hogy elpakolja a vásárolt dolgokat.

-Én eddig csak magában ettem. - tápászkodik fel Larett, alhasa viszont fájdalmas görcsbe rándul, ami miatt elenged egy kelletlen nyögést. - Mindjárt jövök. - motyogja Dominiknak, aki meglepődve néz felé a pult mögül.

A lány sietősen zárkózik a fürdőszobába és a wc-re ülve megpillantja a halvány vér cseppeket a tisztasági betéten. Tényleg megjött neki...

-Francba! - nyögött fel kelletlenül, majd szemével a számára szükséges csomagot kereste, de nem találta, így egy új tisztasági betétet varázsolva bugyijába mos kezet és siet vissza a konyhába. Muszáj megkérdeznie a focistát, hova rakta a női dolgokat, mert tisztán emlékszik, hogy hagyott itt Fanni neki.

-Minden rendben? - kérdezi Dominik azonnal, ahogy meglátja Larettet. A lány csak feszülten fújja ki levegőjét.

-Nem tudod véletlenül, hogy hol vannak a női egészségügyi dolgok? Láttam, hogy Fanni hagyott itt tampont is, szükségem lenne rá... - mondja végül feszengve, mert mégis csak nem a focistával akarta ezt a témát megbeszélni. Dominik pár pillanatig pislogott rá, amíg felfogta a dolgokat, majd szórakozottan elmosolyodott.

-Megettem. - válaszolja továbbra is viccesre véve a szituációt és vállat von. Larett érdekesen nézi, ahogy leteszi a kést a kezéből, majd ellép a pulttól és a fürdőbe indul, ő pedig engedelmesen követi. - Eltettem őket, mert Fanni mindig kint hagyta őket és nem lehetett elférni tőlük. - magyarázza, miközben kinyitja a mosdó alatti szekrényt és előveszi Larettnek a tamponokat és nagy betéteket, majd a kezébe adja. - Kell még valami? - kérdezi halvány mosollyal az arcán.

-Köszönöm. - motyogja kicsit elpirulva a lány, mert rettentő zavarba jött ettől a szituációtól.

Csendben figyeli, ahogy Dominik magára hagyja a fürdőben és becsukja maga után az ajtót. Ezután elenged egy megkönnyebbült sóhajt és azonnal szemügyre veszi a tampont, ami... normál méret. Hát... ez neki nem lesz jó. Sosem használt még ekkorát és nem most kellene próbálkozni vele. Marad a hagyományos megoldás. Betét.

Miután sikeresen felhelyezte a betétet, egy gyors kézmosás után visszament a focistához, aki a nappaliban ült és tévét nézett. Az asztalon két gyümölcsös tálat lát, minden bizonnyal az övé az egyik. Óvatosan ült le biztos távolságra a fiútól, aki ekkor emelte rá csak tekintetét a lányra.

-Kérsz fájdalomcsillapítót? - kérdezi finoman, Larett viszont csak megrázza a fejét. Annyira még nem fájt a hasa, hogy gyógyszert kelljen bevennie. - Egyél ilyet. - adja a lány kezébe a tálat. - A tiédbe több ananászt tettem.

Szoboszlai feszült volt, de próbálta ezt leplezni, amennyire csak lehet. Tudta, hogy előbb vagy utóbb beszélnie kell Larettel a történtekről, mert elég furán lógott most csak minden a levegőben. Érezte, hogy Larett nem fogja neki felhozni, rajta is látszott a zavarodottság.

-Hogy van az orrod? - kérdezi halkan Larett, hiszen a focista orra még mindig be volt pirosodva és itt-ott lila foltban pompázott. Dominiknak jól esett, hogy a lány érdeklődik felőle.