𝐀́𝐫𝐯𝐚 𝐥𝐚́𝐧𝐲 - 𝐒𝐳𝐨𝐛𝐨𝐬𝐳𝐥𝐚𝐢 𝐃𝐨𝐦𝐢𝐧𝐢𝐤 𝐟𝐟.

𝟖. 𝐊𝐨̈𝐳𝐨̈𝐬 𝐤𝐢𝐬 𝐭𝐢𝐭𝐤𝐨𝐤

Reggel a focista már korán a konyhában teszvesz, amikor Larett felöltözve ül oda az asztalhoz kutyájával a kezében. Tényleg mindenhova magával viszi és ettől láthatóan nyugodtabb.

-Jó reggelt! - köszönti Szoboszlait, aki mosolyogva fordul felé.

-Szia! Hogy aludtál? - kérdezi kedvesen a lánytól, miközben padlizsánkrémmel megkent pirítóst tesz elé sonkával és főtt tojással. Egy külön kis tányéron pedig pritaminpaprika van felszeletelve.

-Jól. Huu ez jól néz ki. - méri végig a reggelit Larett és biztos benne, hogy ekkora adagot nem bír megenni. - Ez micsoda?

-Padlizsánkrém. - válaszol Dominik helyet foglalva a lánnyal szemben. - Most csináltam. Szereted?

-Nem ettem még. - rázza fejét, de ugyanakkor egyáltalán nem tartja magát finnyásnak és szeretné is megkóstolni a focista által készített krémet.

Reggeli közben Dominik egyfolytában azon agyal, hová passzolja le Larettet, amíg ő megint edzésre megy, mert nem akarja, hogy Fanni megint kiakadjon.

-Figyi Larett, délután megint edzésem lesz. Két felállás van. Itthon maradsz egyedül, vagy átjön Willi anyukája vigyázni rád. - kezd bele a focista, miután Larett megitta a teáját.

-Miért nem mehetek megint veled? - kérdezi szomorúan. - Nem csinálok bajt, ígérem!

-Fanninak nem igazán tetszett, hogy eljöttél velem. Nem akarok emiatt vitatkozni vele. - sóhajtja Dominik és hirtelen nem jut eszébe semmilyen jó megoldás.

-És ha nem mondjuk meg neki? - veti fel Larett az ötletet, amiért Dominik hatalmas szemekkel pislog rá és próbálja felfogni, hogy valóban jól hallotta-e az imént a szavakat.

-Na és mit mondunk helyette? - kérdezi a focista érdeklődve könyökölve az asztalra.

-Hogy fájt a fejem és adtál valami gyógyszert, amitől szinte végig aludtam és beleegyeztem, hogy elmenj edzésre. - mondja sunyi mosollyal a lány, amitől Szoboszlai hitetlenül elmosolyodik. Nem számított rá, hogy Larett ilyen eszes, de határozottan tetszett neki az ötlet. - Na mit szólsz?

-Rendben. - bólint Dominik határozottan. - De meg kell ígérned, hogy nem császkálsz el semerre a központban. - emeli fel mutatóujját, amin Larett csak mosolyog.

-Jó, megígérem. - bólogat és közben majd kiugrik a bőréből, hogy újra az RB Leipzig központjába látogathat.

-Na most pedig nyomás öltözni, mert elkésünk. Szabó-Richter doktornő biztosan már vár téged. - veszi el a lány elől a tányért Szoboszlai és viszi a mosogatógéphez bepakolni.

Larett jókedvűen sétál vissza a szobájába és vesz fel sokkal utcaibb ruhát, mint a melegítő. Határozottan szépnek érezte magát a fekete farmer hatású nadrágban és egy fekete csipkés felsővel, majd egy krémszínű blézerrel egészítette ki. Igazából ekkor döbbent rá, hogy Fanni mennyi mindent rendelt neki és ezért mérhetetlenül hálás volt a lánynak. Alig várta, hogy végre megölelhesse. De addig ki kell bírni a focistával. Vele kicsit jobb a viszony és már nem annyira neheztel rá a tegnapi miatt.

-Kész vagy? - néz fel a telefonjából Dominik, amint megpillantja a lányt a nappaliban.

-Igen. - mosolyog Larett, majd megpillantja Dominik kezében az edzős táskáját. - Az minek? - kérdezi értetlenül, hiszen ő azt hitte csak a pszichológushoz mennek.

-Ha végeztél már nem jövünk haza, megyünk edzésre, szóval hozom magammal. - zárja le röviden a focista, majd kitessékeli a lakásból Larettet és gondosan bezárja az ajtót.