𝐀́𝐫𝐯𝐚 𝐥𝐚́𝐧𝐲 - 𝐒𝐳𝐨𝐛𝐨𝐬𝐳𝐥𝐚𝐢 𝐃𝐨𝐦𝐢𝐧𝐢𝐤 𝐟𝐟.

𝟏𝟕. 𝐊𝐞𝐭𝐭𝐞𝐬𝐛𝐞𝐧

Papp Larett két óra alvás után meglepett módon kipihenten nyújtózott végig az ágyában és már nem is érezte magát olyan rosszul. A nyugtatók megtették hatásukat. Kicsit megigazítva sötét hajtincseit a tükörben, halkan kisétált a szobájából a nappaliba, ahol Dominik és az apja a kanapén ülve néztek Snookert a tévében, de egészen halkan, hogy Szofi ne ébredjen fel. Ő még javában aludt. Zsanett pedig éppen mosogatott, mert nem tudta megállni, hogy ne rendezkedjen a konyhában. Larett érkezésére Dominik felpattant és odasétált hozzá.

-Minden oké? - kérdezi tőle aggódó tekintettel.

-Igen. - bólogat a lány, majd engedi, hogy a focista a konyhába kísérje.

-Alig ettél ma még valamit. - ülteti le az ebédlőasztalhoz. - Hozok neked valamit. - indul a hűtőhöz, majd kiveszi belőle a neki félretett rakott krumplit és megmelegíti a mikróban.

Zsanett szívét melegséggel tölti el, ahogy figyeli a fiát, aki éppen odaviszi Larettnek az ételt és a kezébe adja az evőeszközöket. Ő maga pedig kitölt egy bögre teát, amit már ő főzött és odaül hozzájuk, majd Larett elé teszi a bögrét, aki megszeppenten köszöni meg neki. Nem számított arra, hogy Zsanett majd ilyen rendes lesz vele.

-Hogy érzed magadat itt Dominiknál Larett? - kérdezi kedves mosollyal, miután a lány enni kezdett.

-Jól. - válaszolja félénken, mert nem igazán tudja, hogy van-e valami hátsó szándéka esetleg ezzel a kérdéssel.

-Nagyon finom tiramisut csináltál. Megtanítod majd nekem? Én sose tudtam ilyen finomra megcsinálni. - kérdezi kedvesen Zsanett és próbál kicsit beszélgetni a lánnyal, aki félve néz a focistára, ő pedig küld felé egy bátorító mosolyt.

-Örülök, hogy ízlett. - mosolyodik el szégyenlősen. - Igazából, szerintem az a lényeg, hogy a babapiskóta jól át legyen áztatva, de ne is túl sokáig. - kezd egy kicsit csevegni, aminek Zsanett nagyon örült és Dominik is.

Nem sokkal később Szofi is kitámolygott a szobából és követelte bátyán, hogy szeretne játszani, Dominik pedig kénytelen volt előszedni az egyik kedvenc kirakósát, amit kiszórt neki a szőnyegre. Larettet is leültette a kislányhoz játszani, hiszen jót tenne neki, ha kicsit lazítana. A lány nem is ellenkezett, bár egy darabig csak csendben figyelte Szofit, végül ő is a kezébe vett egy kirakós darabot és megkereste a helyét.

-Nem is ismerte a szüleit? - kérdezi szomorúan Zsanett a fiát, miután ők hárman leültek az ebédlőben, a két lány pedig eljátszott.

-Nem igazán hoztam még fel neki ezt a témát, és nem akarok tolakodni, de szerintem nem. - válaszolja a focista gondterhelten. Végre Zsolt is küld a lány felé egy sajnálkozó pillantást, hiszen látta Laretten most már ő is, hogy valami tényleg nincs rendben vele és segítségre van szüksége.

-Mit szólnál, hogyha karácsonykor őt is hazahoznád? - veti fel az ötletet Zsanett, mire mindkét Szoboszlai férfitól egy-egy meglepett tekintet a jutalma.

-Nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet. - fordítja az asztal irányába tekintetét a fiatalabbik. - Nem utazott még ennyit egyben. Persze, nagyon rendes tőletek, hogy valóban nem lenne nektek teher Larett az ünnepekkor. - néz hálásan mindkét szülőjére. - Részemről rendben van a dolog, de... erről majd őt kellene megkérdezni. - biccent az említett irányába, aki éppen elgondolkodva keresi meg az újabb kirakós helyét. Szofi óvatosan kiveszi a kezéből és beilleszti a helyét, ő pedig szégyenlős mosollyal néz a kislányra, aki tovább rakosgatja a darabokat a helyükre.

Zsanett kedves mosollyal telepszik oda hozzájuk és egy picit közelebb ül Laretthez, aki kis mosollyal figyeli őt. Zsanett egyáltalán nem szerette volna lerohanni őt semmilyen kérdéssel, ezért gondolta, inkább másról kérdezgeti elsősorban.