[Alázatosan jelentem, hogy kivételes gyorsasággal kerül ki a rész. Ilyen gyorsan nem műveltem ki magam egy bandából se. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a Just a little bit számuknak egyenesen a függője lettem. Na meg mellékesen az egyik tag mosolyának is...
A karácsonyi játékhoz bátran írjatok további ötletet, akár többet is! Remélhetőleg nemsokára újra jelentkezem!]
Heesung:
Természetesen nem esett jól neki a visszautasításod, de valamelyest számított rá ezért képes volt éretten kezelni a helyzetet, amiért borzalmasan hálás voltál. Talán jobban imponált is neked, mintha továbbra is a nyakadba lihegett volna.
De azt persze nem tudhattad, hogy milyen tervet forgat a fejében. Ugyanis tudja, hogy ahogy a legyet cukorral érdemes fogni, téged a barátnőiden keresztül lehet bekeríteni.
Nem is kellet nagyon törnie magát, pár kedves gesztus, elvetve egy-két aranyos megjegyzés rólad, és nyomban maga mellé állította a gardedámod, akik ezek után szinte csak a srácról tudtak áradozni. Ahhoz pedig túl sok időt töltöttél a barátnőiddel, hogy elkerülhesd a témát. Ha néhány esetben sikerült is, a srác neve így is napi szinten legalább egyszer felmerült mint téma.
-Komolyan, mivel fizetted le őket a propagandáért?- kapod el egyik nap a suli folyosóján az illetékest, majd az ingénél fogva rántod be a szertárba, nehogy a barátnőid együtt lássanak, mert akkor neked biztosan véged.
-Nem tehetek róla, hogy ennyire kedvelnek - vigyorgott elégedetten, majd egy puszit adva az arcodra surrant ki az ajtón, magadra hagyva a gondolataiddal. Égő arccal törölted le az arcodról az ajándékát, majd megrázva magad léptél te is ki, hogy a következő órádra indulj.
Talán a barátnőid kitartó mantrája, talán a srác édes megmozdulási miatt, de lassan célt ér a sunyi terve, te pedig egyre nehezebben vered ki a fejedből.
-Akkor, mit mondasz?- hív el újra randira. Te csak pironkodva csúsztatod a kezed az övébe válaszul, miközben próbálod figyelmen kívül hagyni az utánatok leskelődő barátnőidet, akik szinte sikongatva figyelik a sarok mögül kikukucskálva, ahogy kéz a kézben indultok el együtt.
Jay:
-Nem! Hallani akarod spanyolul is?! -kelsz ki teljesen magadból és az sem érdekel, ha minden szem rátok szegeződik. Nem tartod jó eszköznek a hisztit, főleg ha közönség is jár hozzá, de remélted, hogy ezzel valamennyire eltaszíthatod magadtól, ha már a szép szóból nem ért.
-De miért nem?- kérdezte kissé meglepetten, miközben zsebre dugott kézzel állt veled szemben.
-Miért? Miért Jay?- kérdezted hitetlenkedve. -Mert van barátom! Kapcsolatban vagyok! És nem fogom őt megcsalni.