[Először is senki ne szokjon hozzá, hogy ilyen sűrűn jönnek majd a részek, de megígérem sokadjára is, hogy igyekszem gyakrabban jelen lenni. Ui.: személy szerint imádom a srácokat, de mindig megfeledkezek róla, hogy ők milyen sokan is vannak...]
S.coups:
Bár a találkozást egy vakrandinak köszönhetitek, mégis máshogy sült el, ahogy bárki elképzelte volna. Megegyeztetek benne már az első alkalommal, hogy nem kötelezitek el magatokat érzelmileg, nem állítotok fel egymással szemben irreális elvárásokat, de az egymás iránti vonzalmatokat nem tudtátok félre tenni.
Mindketten egy hosszú, de annál fájdalmasabb véget érő kapcsolaton vagytok túl. Falat emeltetek a szívetek köré, nem akartatok komoly kapcsolatot. Viszont az érzelmi távolságtartás mégsem sikerül teljesen, hiszen barátként sokat összejártatok, találkoztatok, és az is megesett, hogy a barátság határait átlépve intimebb irányba hajóztatok egy-egy fülledtebb este alkalmával.
Valójában mindent csináltatok, amit egy pár, egy dolgot kivéve. Nem ismertétek el, hogy ez több mint barátság.
-Te féltékeny vagy? -néztél fel a srácra nevetve. Éppen egy vásárba voltatok, ahol beszélgetésbe elegyedtél egy szimpatikus sráccal, ám nem tartott sokáig, mert a semmiből feltűnt Seungcheol és téged átkarolva nézett úgy a másikra, mintha az éppen a világ legnagyobb bűnét követte volna el. -Úgy néztél rá, mintha meg akartad volna ölni. Helyében én is kereket oldottam volna. Pedig cuki volt- biggyesztetted le az ajkaidat, követve a szemeddel az egyre távolodó alakot.
-Nem is volt semmi különös benne. Tökre unalmas volt- jelentette ki, majd mintha mi sem történt volna, sétált tovább az úton. -Nem vagyok féltékeny- dünnyögte az orra alatt, te pedig csak kuncogva utána szaladtál, majd összekulcsolva a kezeteket sétáltatok tovább. Seungcheol kérdőn nézett rád, de nem ellenkezett.
-Csak hogy tudd, én sem engednék a közeledbe más lányt- adtál egy puszit az arcára, majd részedről lezártnak tekintve a témát húztad magad után a srácot a bódék között. Ő viszont megtorpant, majd visszarántva magához többet követelt egy apró puszinál.
-Na jó elismerem. Egy kicsit féltékeny voltam. De csak egy ici-picit.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Jeonghan:
Igazából barátaitokon keresztül csöppentetek egy társaságba, de hamar megtaláltátok a közös hangot, és elég hamar közel kerültetek egymáshoz, míg legjobb barátokká nem fejlődtetek. Ő meghallgatta a legújabb pletykáidat, vagy ha éppen panaszkodni valód volt akkor neki bátran kiönthetted a szíved akár az éjszaka közepén is. Cserébe ő sokszor hívott fel, hogy segíts neki a húgának vagy éppen az anyukájának ajándékot választani de néha csak azért mert állítása szerint unatkozott.
A baráti társaságotokkal gyakran eljártatok szórakozóhelyekre is, ahol ilyenkor elcsattant néhány ártatlan csók köztetek, de ezeknek nem tulajdonítottál semmi jelentőséget.
