[Halo, Annyeonghaseyo! Na ki tért vissza poraiból? Tudom, nagy a lemaradásom, jövök egy nct-s kéréssel és bár már nincs aktualitása, de a karácsonyi játékot sem felejtettem el! Nem tudom, mikor fogtok legközelebb látni, de igyekszem és bocsi mindenkitől!]
Shownu:
Nincs abban semmi túlzás ha azt állítjuk, rettegtél a vele való közös munkától, amikor az egyik értekezlet során vele osztottak be párba, az elkövetkezendő hónapokra. Viszont a kezdeti félelmeid már az első alkalommal szertefoszlottak, amikor a srác felfedte a zord külső alatt lakozó vajszívű énjét.
- Ne haragudj a késésért, de nem hagyhattam kint az utcán- jelent meg fél órás késéssel, csurom vizesen az irodában. Mivel hétvégén, amikor senki sem volt az irodában kellett bejönnöd dolgozni, hogy megcsináljátok a projektet, eléggé fel voltál paprikázva, de amikor észre vetted a kezében alvó apró kiscicát, minden mérged semmivé lett.
Egyikőtök sem bánta, hogy az egész így történt, hiszen ezzel nem csak megtört a jég kettőtök között, de igazi bizalmasra leltetek egymásban.
Bár neked mindig küldözget a kiscicájáról képet, akit végül aznap befogadott, a többiek továbbra is csak a zord külsőt látják, amit legbelül egy cseppet sem bánsz, sőt!
Sokszor úgy viselkedik mintha nem is a munkatársad, hanem inkább a testtőröd lenne. Készségesen űzi el a körülötted lebzselő kellemetlen kollegákat, főleg ha férfiról van szó.
-Láttad amit küldtem?- dugta be a fejét egyik péntek reggel az irodádba.
-Igen, nagyon aranyos!- váltottál rögtön barátságos hangnemre. -Úgy szeretném látni!
-Nincs kedved eljönni megnézni munka után? -hív el burkoltan magához és bár nem mutatja, belül szétveti az öröm, hogy habozás nélkül igent mondtál az elhívásra.
Hoseok:
Megosztottan vélekednek róla a munkatársaitok. A nők egyenesen imádják, míg a férfiak pontosan ezen okból egyszerűen rühellik szegény fiút.
Te magad nem fordítasz rá különösebb figyelmet az elején, amivel akaratlanul, de felkelted az ő érdeklődését. Mindig hozzád menekül, amikor már elege van a körülötte lebzselő női munkatársakból, így napról napra egyre közelebb kerültök egymáshoz.
-Már megint a rajongó táborod?- kérdezed röhögve, amikor az asztalod alá bújva találsz rá.
-Komolyan elgondolkodtam azon, hogy átplasztikáztatom magam- mászott ki grimaszolva a rejtekhelyéről.
Egy idő után egyre nyilvánvalóbb jeleit mutatja annak, hogy bár a többi női dolgozó hidegen hagyja, nem venné rossz néven, ha te is mutatnál felé valami hasonló érdeklődést.