Apukád már akkor azt hangoztatta, hogy majd elviszi a párodat vadászni, amikor még szingli voltál. Persze, édesanyáddal mindig megmosolyogtátok ezt a kijelentését és ráhagyjátok, hogy fantáziáljon azt amit akart. De akkor már nem volt olyan szórakoztató az ötlet, amikor kiderült, teljesen komolyan gondolta ezt az ígértét.
Első alkalommal vitted haza Lucast, hogy bemutathasd a szüleidnek. Már sokat meséltél nekik róla és fordítva is, de eddig nem sikerült személyes találkozót szervezni.
A srác viszont rá nem jellemző módon teljesen be volt palizva. Nagyon félt attól, hogy a szüleid nem fogják őt elfogadni és ezért próbált mindent megtenni, hogy a kedvükben járjon. Édesnek találtad, hogy ennyire izgul, de túlságosan is jól szórakoztál rajta ahhoz, hogy megsajnáld és megnyugtasd. Olyan volt mint egy elveszett kiskutya, akinek adtál egy falat kenyeret és ezért folyamatosan a nyomodban van.
Anyukád egy meleg mosollyal fogadta a fiút, és amint belépett a bejárati ajtón, szoros ölelésbe vonta Lucast, aki a gesztusnak hála látszólag kicsit megnyugodott. De ez az állapot nem tartott sokáig, mert apukád is megjelent, két puskával a kezében.
-Lucas, nem kell elmenned vele- mondtad mosolyogva, amikor kedvesed éppen egy apukádtól kölcsön kapott bakancsot húzott fel, hogy aztán kettesben induljon el a szülőddel.
-Persze, hogy aztán megutáljon, és azt higgye nem vagyok méltó a lányához -húzta ki magát magabiztosan, de téged nem tudott átverni, ismerted már mint a rossz pénzt.
Végül elindultak apukáddal, amíg te a másik szülőddel előkészítettétek az ebédet. Pár órával később pedig apukád jelent meg, sárosan, hatalmas vigyorral az arcán.
-Mi ez a nagy öröm? -kérdezte anyukád, gyanúsan méregetve.
-Sok vadat lőttünk, és megbeszéltük, hogy megismételjük- mondta apád vidáman, majd fütyörészve indult a fürdő felé, hogy átcserélte a piszkos ruháit. Nem sokkal később Lucas is megérkezett, de közel sem olyan vidáman, mint apukád.
Sokkolt tekintettel vette le a cipőit, mint aki maradandó traumát élt át, majd azonnal szoros ölelésbe vont, miközben arcát a nyakadba fúrta. Te felkuncogtál ahogy a kifújt levegője csiklandozta a nyakadat, majd a hátát simogatva kérdezted tőle, hogy minden rendben van-e.
-Komolyan elgondolkodtam, hogy vegetáriánus leszek- mondta végül, ami annyira abszurdan hangzott tőle, hogy egészségesen ki is nevetted párod. Hiszen az, hogy a párod nem eszik több húst nagyobb csoda lenne, mintha piros hó esne nyáron. -Hé! Ne nevess! El sem tudod képzelni mit kellett kiállnom érted! Idekérem a jutalmam! -mutatott az arcára, jelezve, hogy várja a köszönetet.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Jaemin:
Szegény srác, egész pozitívan állt hozzá ehhez az estéhez, mégis amint betette a lábát az ajtón megpecsételődött a sorsa és olyan rosszul érezte magát, mint még eddig soha. Bár próbálja előled és a szüleid elől leplezni ezt, nehogy a ti estéteket is elrontsa, de te átlátsz a műmosolyán.
