[Tudom, megint eltűntem. De most egy újabb kérést hozhattam!😊
Ui.: végre sikerült megjelölnöm a kérőt 🎉
Mindig csak a szemedet forgatva hallgatod végig a családtagok szokásos bölcselkedését, miszerint az utálatot és a szerelemet csak egy hajszál választja el egymástól. De akkor már nem is tűnik annyira elcsépeltnek ez a mondat, amikor testközelből tapasztalod meg, tényleg mennyire közel áll egymáshoz a két fogalom...
Taeyong:
Nem is magát a srácot, sokkal inkább a hírnevét utáltad, hiszen szerencséd még nem volt találkozni vele élőben. Komolyan, mindenhol szembe jött veled a vigyorgó képe. Posztereken, hirdetésekben, de még a vizes palack céduláján is feltűnt néhányszor.
- Ne vigyorogj már így- dobtad a kukába a vizes palackot, amiről történetesen a srác mosolygott vissza természetellenesen fehér fogait kivillantva. Valójában nem rá voltál mérges, hanem azokra akik eldobálták az üres palackokat és most neked kell utánuk összeszedned a szemetet. Persze abba, hogy a moziban dolgozol az is beletartozik, hogy más után szeded össze a szemetet.
De ez most a szokásosnál is rosszabbul esik. A főnököd reggel azzal az "öröm hírrel" üdvözölt, hogy hajnalig benn kell maradnod túlórázni, mert éjféltől exkluzív vetítés lesz egy zárt csoport részére. És mivel te voltál a legmegbízhatóbb alkalmazott, így ennek lebonyolításával téged bízott meg.
- Komolyan, ki bérli ki a mozit éjfélre? Bárki is legyen az, most felkerült a fekete listám élére!- dobtad ki dühösen az összegyűrt palackot, de amikor megfordultál, lefagytál. Ugyanis az előbb a palackról vigyorgó fej tulajdonosa állt előtted. Ami pedig még kínosabb: nem egyedül.
- Hát hyung, ezt nem így tervezted- veregette meg a megelevenedett reklámfigura vállát a gombahajú barátja, majd hátrahagyva a társát a mozi terembe indult kettesben hagyva titeket. A srác egy ideig kínosan álldogált előtted, majd bocsánatot kérve indult a barátja után. Már-már el is felejtetted ezt a kínos találkozást, amikor egy este a kisboltban csak olyan vizes palackot találtál, amin a jól ismert címke volt.
- Már megint forgalomba hozták ezeket?- morogtál magadban. - Komolyan, csak én unom már ennek a srácnak a képét?- indultál a kasszához, hogy fizess. De hamar megtorpantál, hiszen az utadat egy ismerős alak állta el. -Ó, hogy ba- haraptál el egy káromkodást, amikor felfogtad a túlságosan is ismerős szituációt.
- Oké. Nem tudom mivel érdemeltem ki az ellenszenvedet- kezdte a srác, miközben lepillantott a kezedben lévő üvegre- bár lenne egy-két tippem. De mit szólnál, ha tiszta vizet öntenénk a pohárba?- nyújtotta a kezét egy aranyos (és a képeken lévővel szemben sokkalta természetesebb) mosollyal, amit habozva fogadtál el zavarodban.
Az esti találkozások pedig lassan rendszeressé és szervezetté váltak, míg a végén azon kaptad magad, hogy már hiányzik neked az idegesítő képe. És nem csak a vizes palackról.
- Ez jó sztori lesz majd a gyerekeinknek- kacsintott rád.