Nem, nem azzal akarok dicsekedni, hogy egy héten belül a második részt hozom (elég büszke vagyok magamra, nem kell alám adni a lovat😁). Most egy picit komolyabb témát szeretnék érinteni.
Először is, a rész nem ötletbörze, nem azért kerül ki, hogy bárkit "megihlessen", sokkal inkább ellenpélda. Mindenkinek vannak nehezebb időszakai és előfordul, hogy ilyenkor pofára is esik. Sőt, afelől sincs kétségem, hogy vannak olyanok is itt, akiknek a lejjebbiek közül valamelyik több mint ismerős lesz. És igen, súlyosbító tényező, hogy nincs mellettünk egy helyes, gazdag, segítőkész, csupa szív koreai cukiság, aki segítene nekünk ilyenkor. De higgyétek el, az, hogy bántjátok magatokat, sohasem megoldás. És mindig van valaki mellettünk, még ha nem is vesszük észre. Csak félre kell tennünk a büszkeségünket, és merni segítséget kérni. Ezért kérlek, tartsátok magatokat annyira értékesnek, hogy nem váltok saját magatok ellenségévé.
Jó olvasást a részhez! Kéréseket továbbra is fogadok, kommentben és privátban is😊!]
Mindenkinek vannak stresszes időszakai. Te pedig most határozottan azokat éled.
Az utóbbi időben semmi sem jött össze. Legszívesebben idegességedben az ujjaidat tördelnéd vagy a körmödet rágnád pedig divattervezőként igenis szükséged volt a kezeidre és a nyomokat eltakarni is körülményesebb.
Így mivel nem teheted tönkre a kezeidet, másik végtagjaidon kezded levezetni a frusztrációdat.
Minden egyes rúgás a falba vagy az asztalba egyre fájdalmasabb. Bár csak ez bizonyul hatásosnak az utóbbi időben, hogy levezesd a benned felgyülemlő feszültséget, de lassan már csak papucsot vagy képes viselni, annyira fájnak a lábujjaid.
- Olyan rég volt már ilyen nyugodt esténk- ült le melléd a kanapéra egy nagy sóhaj kíséretében a párod.
- És ki miatt? - vontad fel a szemöldököd.
- Ne haragudj, csak annyira szeretném, ha az új albumom tökéletes lenne, hogy sokszor annyira belemerülök a munkába, hogy észre sem veszem, hogy elszakadt az idő. Na, de hadd engeszteljelek valahogy ki- vette a lábadat az ölébe, hogy egy kis lábmasszázzsal kárpótoljon.
Hát igen, elvoltál kényeztetve Namjoon mellett. Bár azért elég szerencsétlen is tudott lenni, de volt néhány dolog, amiben mindig kifogástalan volt. Ilyen volt a lábmasszázsa, amivel egy-egy hosszú nap után kényeztette a fáradt lábaidat. Ám most a kellemes érzés helyett, fájdalom nyilallt a lábadba egy szimpla érintéstől ami miatt felszisszentél elkapva a fájó végtagod.
A párod rögtön felkapta a fejét rá és bármennyire próbáltál ellenkezni, könyörtelenül húzta le a zoknid ami a kék-zöld lábfejedet, és kissé véres körmeidet fedte. Nem voltál rá büszke, nem véletlenül takargattad.
- Nam, megtudom magyarázni- törted meg a kínos légkört békítő próbálkozásoddal. Namjoon egy mély levegőt vett, majd a lábaidat simogatva szólalt meg percekkel később.
- Azt hiszem egy ideig jobb lenne, ha itthon dolgoznék inkább.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
