Egy átlagos tini lány vagyok, 16 éves, és nem volt még SOHASEM kapcsolatom. Ha szeretnéd látni a sok csalódást, boldogságot, ajánlom hogy olvasd el ezt a könyvet!💕
-Igen éreztem *nevetett* És azt is észre vettem hogy egyszer a mellkasomra feküdtél! *mosolyogott rám* -Igen olyan is volt! *mosolyogtam* Adtam egy puszit Jacob-nak, és mentünk le reggelizni (ebédelni) elkészülődtünk, és elkezdtünk filmet nézni olyan 1 fele. (Jacob át karolt, én meg hozzá bújtam).. Olyan 2-3 fele abba hagytuk a film nézést és ki mentünk az udvarra medencézni. (Mivel van nekem egy pici medencém) -Nem jössz be szívem? *jött oda a lábamhoz, mivel a lábamat lógattam a vízben ő meg a vízben volt* -Nekem nagyon hideg! *finnyásan válaszoltam* Jacob ki jött a vízből és felemelt, majd velem együtt be ugrott a vízbe. -JACOB! *Jacob elkezdett nevetni* -NEM VICCES! *kínomba elkezdtem röhögni* Egy ideig röhögtünk majd szépen lassan megszoktam a vizet és sokat úszkáltunk, nevettünk, beszélgettünk majd 1 óra múlva be mentünk mert már fáztunk. -Fel megyek át öltözni. -Rendben én addig haza megyek én is át öltözni! Ma nem alszol nálam? *felelt Jacob* -De alszok! De.. Anyukád nem utál megint mivel hogy össze vesztünk? -Dehogy utál! Nem mondtam el neki! -Hát jó! Jacob megcsókolt és ment ki a házból, át öltöztem egy kényelmes ruhába és gyorsan össze fogtam a hajamat, és le mostam a sminkemet
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Utána bekapcsoltam a laptopomat és rá néztem a prezentációra ahol azt írták ki: Kedves pályázók! Az eredmények még nem derültek ki, akik megkapták a százalékos levelet azoknak mostanában szólni fogunk. Kérem a türelmüket! Szeretettel: Pályázat igazgatója. Egyszerűen éreztem hogy még nem derült ki semmi, így egy kicsit olvastam amíg Jacob fel nem hív. Olyan 30 perc múlva hívott is. -Szia kicsim, elmegyünk egyet fagyizni? -Persze mehetünk! Fel vettem a cipőmet, a táskámat és Jacob-bal találkoztunk a házam előtt. Amikor megöleltem olyan jó illata volt, és egyszerűen szívdöglesztően nézett ki! El indultunk fagyizni, közben sétáltunk, és tökre jól beszélgettünk! Annyi a közös bennünk hihetetlen! Este 6 fele mentünk haza, de én akkor már Jacob-ékhoz mentem. Köszöntem Michelle-éknek, és mentünk fel Jacob szobájába. -Csináltál újabb rajzokat? *néztem izgalmasan Jacob-ra* -Igen, szeretnéd látni? -Igen! *mondtam fülig erő mosollyal* Megmutatta és egy gyönyörű táj volt! Egy naplemente ahol közben egymás mellett ülünk Jacob-bal, és közben át karol! Fantasztikus rajz volt! (Ja és aranyos) -Úristen ez csodálatos! És nagyon aranyos! -Köszi! Szerintem annyira nem lett jó! -Ne viccelj nagyon jó lett! Fantasztikusan rajzolsz! -Szeretlek! Olyan jól esett újra hallani, így csak elpirultam és mosolyogtam. -Én is téged! Megöleltem mélyen közben meg vissza gondoltam arra amikor még csak látásból ismertük egymást! Most meg már az életemet nem tudnám nélküle elképzelni! Szeretem! Le mentünk vacsorázni, tökre jól el tudtam beszélgetni Michelle-ékkel, utána este 11 fele le feküdtünk aludni és össze bújva elaludtunk. Reggel arra keltem hogy Jacob nincs mellettem. Így le mentem a nappaliba Thomas-hoz hogy megkérdezzem hol van. -Jó reggelt! Nem tudja esetleg hogy hol van Jacob? -Szerintem Michelle-lel beszél a szobájába! De egyébként neked is jó reggelt Amy! -Köszönöm! Le mentem az emeleten, és elkezdtem hallgatózni hogy miről beszélnek! -Anya én hihetetlenül szeretem Amy-t! És mivel hogy nemsokára 18 leszek nem költözhetek össze vele? -Drágám.. Ez nem így működik! Ahhoz idő kell! És rengeteg türelem, ami neked nincs! De megértem hogy szereted őt, csodálatos lány! -Tudom anya, de én vele szeretném le élni az életemet! -Éld is le de ne még ilyen hamar! Előtted van az élet! Ne most költözzetek össze, egyelőre elég ha mész hozzá és ő is hozzánk! -Rendben köszi anya! Egyszerűen össze szorult a szívem! Hogy lehet ilyen aranyos? Mostmár teljesen biztos vagyok benne hogy fontos vagyok neki! De amikor hallottam hogy jön ki a szobából felriadtam és gyorsan be rohantam a nappaliba. -Oh hát jó reggelt kicsim! Mikor keltél? *jön oda hozzám, és megcsókolt* -Jó reggelt! Hát egy pár perce, csak nem voltál mellettem! Hol voltál? -Öm.. Anyával beszélgettem a sulival kapcsolatosan.. *érezte magát kellemetlenül* Ezen én felnevettem és megcsókoltam, át öltöztünk, reggeliztünk, majd mentünk egyet sétálni. Egy ideig beszélgettünk majd észre vettem hogy a telefonján irogat valakivel így ki vettem a kezéből óvatosan és megnéztem kivel irogat. -Hé szívem add vissza! Chris Jon Örülök hogy ennyire szereted őt! Becsüld meg! Jacob Meg is fogom! Ezen is elmosolyodtam közben a hátam mögé raktam a telefonját és próbálta ki venni a kezemből. -Á, á nem fog menni! *mosolyogtam* Oda jött hozzám Jacob, és megint kb egy ujjnyi távolság volt a fejünk között majd lefagytam, elpirultam, megcsókolt és ki vette a kezemből a telefont.
