A szomszéd fiú (kezdet)💕

1 év távolság..

Be kopogtam és kinyitotta az ajtót Jacob félmeztelenül.
-Öm.. Jacob.. Nem veszel fel valamit?
-Nem! Meleg van..
-Egyet értek de azért.. Jó mindegy.. Gyere át hozzám! Ma nálam alszunk.
-De..
-Nincs de! Pakolj össze és nálam találkozunk!
-Rendben főnök asszony!
Be mentem a házamba, át vettem egy kényelmesebb ruhát és elkezdtem telefonálni a nappaliban amikor kopogott Jacob.
-Szia szépség miért nem aludtunk nálam?
-Mert én most úgy döntöttem hogy nálam alszunk.
-Durcás vagy!
-Miért lennék?
-Mert az vagy!
-Nem igaz!
Egy ideig ezen ment a "vita" vagy is inkább az idegesítés utána egyszer csak olyan ideges voltam már a végén hogy be fogtam Jacob száját.
-Jacob! Nem.. Vagyok... Durcás oké?
Nem mondott semmit mert még mindig ott volta a kezem, és csak annyit láttam hogy elkezdett mosolyogni.
-Most meg mit mosolyogsz?
Elveszi a szája elől a kezemet.
-Még mindig aranyos vagy amikor durcás vagy!
Csak megforgattam a szememet és le ültem a kanapéra. Majd kb 1 óráig siri csöndben voltunk amikor már kellemetlen volt.. Mert tudtam hogy az én hibámból..
-Jacob.. Rá feküdhetek a hasadra? *vágtam boci szemeket*
-Persze szívem gyere! *tartsa ki a kezét*
Oda bújtam hozzá majd egészen estig csak filmet néztünk össze bújva. Majd megvacsoráztunk, fogat mostunk, át öltöztünk és amikor feküdtem volna le aludni Jacob fel alá sétált MEGINT félmeztelenül a szobámban.
-Mi a baj? És az isten szerelmére vegyél már fel egy fölsőt.
-Anyám ma nagyon ideges volt.. de őszintén nem tudom miért.. Félek hogy apával el fognak válni..
-Ne félj ettől! Biztos vagyok benne hogy szeretik egymást! Nem kell félned *öleltem meg*
-Szeretlek szívem!
-Én is téged! *mosolyodtam el*
Egy ideig beszélgettünk majd este 11 fele aludtunk és reggel 10 fele fel keltünk.
-Jó reggelt virágszálam!
-Jó reggelt kicsim!
-Hogy aludtál?
-Jól mert végig a karjaid közt voltam!
Ezen Jacob csak elmosolyodott majd megcsókolt. Egy ideig lustultunk majd le mentünk reggelizni és elkészülődtünk

Egy ideig sorozatot néztünk meg csak beszélgettünk majd olyan dél fele Jacob elkezdett valakivel nagyon beszélni.
-Jacob kivel beszélsz?
-Egyik haverommal mennem kell!
-Rendben de kérlek most vigyázz nagyon magadra! Nem szeretném azt ami múltkor történt!
-Nem fog! Szeretlek!
-Én is! *Csókolt meg Jacob majd elment*
Nem tudtam semmit se csinálni csak pihentem.
Majd támadt egy ötletem hogy nézzem meg a posta ládát, így gyorsan ki mentem és volt benne egy levél a pályázattal kapcsolatosan így gyorsan be rohantam és elolvastam.
Kedves Amy Smith!
Ön mostantól hivatalosan is elindulhat a pályázatra. Holnap délben jön érte az egyik taxisunk és megyünk egészen Spanyolországig! Gratulálunk!
Szeretettel: Pályázat igazgató.
Egyszerre voltam nagyon nagyon boldog viszont eléggé szomorú, nem fogom több mint 2 évig látni a barátaimat.. és.. Jacob-ot.. Nagyon hiányozni fognak.. Elkezdtem bepakolni és amikor néha eszembe jutottak egy kicsit bekönnyeztem. Estére mindent bepakoltam, felhívtam Ashley-t, és Jack-et. Mind a ketten sírtak a telefonba, sajnos nem fogok tudni velük sokat beszélgetni ha ott leszek.. Jacob-ot meg inkább megvárom és akkor mondom el neki. Olyan este 7 fele haza is ért.
-Szia kicsim.. *körbe nézett és látott vagy 4 bőröndöt*
-Itt meg mi folyik?
-Kicsim kaptam levelet a pályázattól és holnap reggel indulok Spanyol országba..
-Mi-Micsoda..? *el ejtette a kezéből a cuccokat*
-Rengeteget fogunk beszélni! Ne félj.. Nekem is nagyon hiányozni fogsz hidd el! *kezdtem el sírni*
Jacob elkezdett sírni így gyorsan oda mentem hozzá és megfogtam a kezét majd megöleltem nagyon szorosan.
-Gondolj bele hogyha ezt végig fogom csinálni utána annyit leszünk együtt amennyit csak akarunk! Ne feledd! Nagyon szeretlek.
-Én is szeretlek! *ölelt mégegyszer meg szorosan Jacob*
Elég sok idő volt amég le nyugtattam Jacob-ot, de estig össze bújva beszélgettünk mindenről, és este egy utolsó összebújást még csináltunk.
Reggel mind a ketten szomorúan keltünk, sajnos hamar kellett felkelnünk mert nem volt sok időm.