Veszélyes Játékszer [TaeKook]

Prológus

Taehyung

- Van egy kis problémánk - szólalt meg egy durva hang a telefonban. A másodparancsnokom volt az.

- Megyek már - mondtam neki. Nem szerettem ezt a hangnemet. Mondhatni nagyon rossz volt. Az idegeskedése át ragadt rám is. Seokjin egy őrült gazember volt, és ha valami ennyire feldúlja, az nem lehet egy kis dolog.

Valami, ami nagyon nem tetszene nekem.

Ki sétáltam az irodámból és néhány emberemet találtam a folyosón akik sorban állva őrködtek. Tiszteletet mutatva felém hajtottak fejet, ahogy elmentem mellettük.

Ahogy beléptem a sötét folyosóra, amely a hangszigetelt pincébe vezetett, a testem megfeszült. A levegő áporodott volt körülöttem, és a lépteim egyre keményebbek voltak a csendben, ahogy felkészültem a legrosszabbra.

Amint ki nyitottam az ajtót szembe találtam magam Seokjinnel, aki a falnak támaszkodva pásztázza a padlót. A belépésem még csak meg sem rázta, annyira bele volt merülve a gondolataiba. Megköszörűlve torkomat, nézett már immáron rám.

Arckifejezése rémületet és undort sugárzott.

- Ez rossz - mondta Seokjin a szoba felé mutatva. Bólintottam, majd beljebb sétálva vezettem az utat, miközben Seokjin kicsit le maradva jött utánam.

Előrébb érve egy vérben ázott férfit véltem meg pillantani, aki éppen egy székhez volt kötözve. Az alagsori szoba majd nem, hogy üres volt, egy szék és egy asztal kivételével. Négy emberem állt a férfi körül. Ők voltak a jobb kezem.

Nem ismertem fel a foglyot, de mikor fel nézett rám, a szeme megtelt rémülettel. Ahogy egyre közelebb lépdeltem hozzá, már amúgy is sápadt arca eltorzult a fájdalomtól. Hátát teljesen a széktámlának nyomta, mikor pár centire megálltam előtte.

- Mi a fasz folyik itt?

A hangom vízhangzott az szobában, miközben a tekintetem végig a férfin tartottam. Észre véve a férfi félelem miatti összerezzenését egyből elégedettség járta át a testemet. Jobban teszi a szemét, hogy retteg tőlem.

Seokjin megkerülve engem lépett a férfi mögé. Megragadta a fogoly haját és addig húzta azt míg a feje fájdalmasan hátra nem bicsaklott. A férfi csapkodott és kiáltozott a fájdalomtól. Felemelve a tekintetem a megtépázott fogolyról, néztem immáron Seokjinra aki éppen egy el undorodó tekintettel nézett vissza rám.

- Ez a szarházi elárult minket. Hallottam beszélni. A Ganpeh, a kibaszott Jeon család, nekik dolgozik. - mordult fel Seokjin.

Lenéztem a férfire, szemei csukva voltak, nem mert rám nézni. A harag, ami eluralkodott a testemet, leírhatatlan volt.

Kurvára elárult.

Engem.

A. Kibaszott. Királyt.

Aki az életét birtokolja.

Senki se árulhat el engem és senki se mehet el innen élve. Megbízok mind az összes emberemben. Ők szinte a családom, de amikor az egyik elárul az megfizeti a végső árat - a halált.

Nagyon fájdalmas halált.

Mély lélegzetet véve és vonásaimat iskolázva léptem el a szíjazott férfitól.