Veszélyes Játékszer [TaeKook]

4

Jungkook

Ahogy Taehyung hátrált egyet, éreztem, hogy testem felhevül szúrós pillantásai miatt. Olyan, mintha a testem nem az én irányításom alatt állna az ő gondos és intenzív figyelme alatt.

Megnyalva hirtelen kiszáradt ajkaimat láttam, hogy szemei követik nyelvem mozdulatát. Ő is meg nyalta sajátját, miközben szemeit végig az enyémen tartotta. Olyan érzékivé varázsolta ezt az szituációt, hogy kénytelen voltam a tekintetemet el fordítani.

Miért csinálja ezt velem?

Az egyik pillanatban még meg akart ölni, míg a másiknál öntudatlanul meg akar csókolni.

Ez az egész csak egy játék neki?

Persze, egy játék.

Hallottam róla pletykákat. Mesterien játszana az emberen, akár egy zongora hangjain. És miután végez, gondolkodás nélkül kidobna.

Vagy megölne.

Én csak egy zálog vagyok neki. Emiatt pedig óvatosnak kell lennem. Ha ő játszik, én is játszani fogok, mert így vagy úgy, élve ki kell jutnom innét.

- Yoongi! - kiáltotta hirtelen Taehyung. Durva hangja egyből kizökkentett gondolataimból, majd mikor az ajtó kivágódott mögöttem megugrottam.

Gyorsan megfordultam, hogy lássam az ajtóban álló férfit. A férfi átlagos testalkatú, haja hullámos, hasonló három részes fekete öltönyt visel, mint Taehyung. Oldalán két pisztoly is díszelgett.

Egy gyűlölködő pillantást vetett rám, amitől kissé összébb húztam magam.

- Yoongi, mutasd meg Jungkooknak a mellettünk lévő szobát. Az most már az övé. - mondta Taehyung a szokásos kemény hangnemben. Apám és Byungchan is ezt a hangnemet használta, mikor parancsot adott ki.

- Miután össze szedte magát vidd le a szobalányokhoz. Velük fog dolgozni. - folytatta.

Egész végig Yoongi arca érzelemmentes volt. Semmire se reagált, és biztos vagyok abban, hogy még nem is pislogott.

Mikor Taehyung befejezte a mondanivalóját, Yoongi bólintott egyet majd meg várta míg megindulok. Hátra néztem Taehyungra aki azt bámulta, hogy mit fogok csinálni.

- Umm...mit is kéne nekem csinálnom? - kérdeztem kissé idegesen.

A két nagy és erős férfi közt a szobában, esküszöm egy prédának érzem magam.

Talán az is vagyok.

Taehyung közelebb lépett hozzám, így már csak centik választottak el minket egymástól. Le hajolva fülemhez, mondta suttogva.

- Bármit amit mondok neked.

Gyorsan tettem hátra egy lépést, szívem egyre gyorsabban verdesett a vallomása miatt.

- Elnézést? - kérdeztem éles hangon.

- De most, majd a szobalányok el mondják mit kell majd csinálnod. - mondta, miközben még egy lépést tett felém.

- De, ha azt akarom, hogy mást csinálj... - félbe hagyva a mondatot, tekintetét egyre jobban az enyémbe fúrta. - Majd a tudtodra adom.

A szavai semmilyen módon nem nyugtattak meg.

Csak még idegesebbé tettek.

Ahogy befejezte a mondatot, már akkor nyilvánvaló volt, hogy nem lesz beleszólásom.

Bármit is akar tőlem, meg kell tennem neki.

Kérdés nélkül.

- Yoongi vidd innét. Van még pár dolgom. - parancsolta, majd ellépett tőlem. Tekintete még mindig engem figyelt, midőn Yoongi közelebb lépett hozzám.