Jungkook
Éppen a szobámból léptem ki, amikor megláttam, hogy Taehyung véres arccal és kézzel sétál fel a lépcsőn.
- Taehyung! - kiáltottam fel pánikszerűen.
Elfintorodott.
- Jungkook, azt hittem, hogy lent vagy. - dünnyögte, hangjában hallatszódott a fájdalom.
- A szobámban voltam. Most akartam le menni segíteni Haesooknak és Jiminnek a vacsorában. - mondtam.
Felemeltem a kezemet, meg akartam érinteni az arcát, de aztán inkább megálltam, féltem, hogy nagyobb fájdalmat okozok neki.
- Mi történt? - kérdeztem aggódva.
- Semmi. Csak boxoltam Seokjinnel és Yoongival. - legyintett egyet a kezével és közömbösen megvonta a vállát, mintha nem számítana.
- Box? Tiszta vér vagy és megsérültél. Miféle box ez?
Megragadtam a kezét és a szobája felé húztam őt.
- Ki tisztítom a sebeidet.
- Ne. Minden oké. Segítened kell Haesooknak. Majd én ezt megoldom.
Megpróbálta elhúzni a kezét, de én megszorítottam a csuklóját. Amikor felszisszent, gyorsan elengedtem őt.
- Megsérültél, Taehyung. Hadd segítsek. - mondtam. Fájt a mellkasom a fájdalmát láttán. Elmosolyodva lehajolt hozzám és egy gyors csókot nyomott az ajkaimra.
- Jól vagyok. Tényleg. Csak a vér miatt néz ki ilyen durván. Még csak meg se sérültem.
- De...
Egy újabb csókkal szakított engem félbe.
- Jungkook. Menj. Ne aggódj ennyire.
Rám kacsintva be ment a szobájába majd becsukta maga mögött az ajtót.
A nap nagy részét Taehyunggal töltöttem, együtt reggeliztünk a szobámban majd elmentünk a patakhoz.
A reggel elhangzott vallomások után, nem nagyon beszéltünk a történtekről.
Azt hittem, hogy elengedhetem, de nem tudtam.
Csak abban reménykedtem, hogy nem fog engem gyűlölni akkor, amikor elmondom neki az igazat.
Miután a derekamra kötöttem a kötényemet, ki sétáltam a szobámból, de gyorsan megtorpantam, amikor megláttam Seokjint és Yoongit az ajtómmal szemben állni, mindkettőjük arckifejezése le olvashatatlan volt.
Taehyunghoz képest tiszták voltak, de láttam rajtuk itt-ott zúzódásokat az arcukon és a kezünkön.
- Segíthetek? - kérdeztem idegesen.
Yoongi némán állt, így Seokjinre maradt a válasz adás.
- Nem. Csak látni akartuk, hogy hogyan érzed magad.
- Jól vagyok. - zavartan játszottam a kötényem szegélyével.
Feszült csend honolt körülöttünk, midőn egymást bámultuk. Seokjin megköszörülte a torkát.
- Jó. Azt hallottuk, hogy ma reggel nem voltál annyira jól. Jó látni, hogy újra mosolyogsz.
Szavai hallatán egy nagy levegőt vettem majd bólintottam.
- Köszönöm.
Ekkor hirtelen meg csörrent a telefonja, gyorsan fogadta is a hívást.
- Igen? - egy pillanatig hallgatott, arca egyre csalódottabb lett.
YOU ARE READING
Veszélyes Játékszer [TaeKook]
Fanfiction"Félnek tőle és tisztelik őt. Egy rideg és könyörtelen gyilkos, Aki szert tett egy új játékszerre." Egy ártatlan fiú története, aki kétségbeesetten próbál elmenekülni a visszatérő, borzalmas múltja elől. kezdve: 2021.11.17 befejezve: -