Veszélyes Játékszer [TaeKook]

38

Taehyung

Másodszor is Jungkookba hatolva nyögtem fel. Fenébe is, olyan feszes volt. Azt hittem, hogy majd el robbanok, pedig csak pár másodperce voltam benne.

Jungkook annyira érzékeny volt, mikor odalent tevékenykedtem rajta. Amikor elélvezett azt hittem én is feladom magam, mint egy kanos tini.

Egy újabb mélyebb lökést akartam elvégezni, amikor is észre vettem a szemeit. Megteltek könnyekkel, teljesen megváltozott alattam. A gyönyörű barna szemei lassan el sötétedtek... érzéketlen lett.

Ekkor jöttem rá, hogy lefagyott alattam.

- Jungkook? - suttogtam rekedtes hangon.

Nem válaszolt.

Szinte fájdalmasan összeszorult a szívem a látványtól. Jungkook úgy bámult rám, mintha itt se lennék.

Ó, ne, ne , ne. - kántáltam magamban midőn ki húzódtam belőle.

- Jungkook? - újra próbálkoztam, kezem őrülten remegett, ahogy az arcához emeltem azt és gyengéden meg simogattam arcát.

Jungkook elhúzódott tőlem és végig gördült egy könnycsepp az arcán.

A látvány még jobban össze törte a szívem.

Addig tört, amíg a testem el nem zsibbadt a fájdalomtól és a haragtól.

Az oldalára fordult és a térdeit a mellkasához húzta, miközben összegörnyedt. Csendesen zokogott.

Az arcomat dörzsölgetve éreztem meg valami nedveset. Picsába. Az ágyra ülve szégyentelenül folytak végig könnyeim az arcomon.

Ez nem történhetett meg.

Nem lehetett igaz.

Nem az én Jungkookomat.

Nem az én angyalomat.

- Jungkook. - suttogtam lágyan, midőn közelebb csúsztam hozzá, kétségbeesetten próbáltam visszahozni őt magamhoz. Nyöszörgött a fájdalomtól és a félelemtől.

Sérült hangot hallatott és jobban összébb görnyedt.

Gyorsan megálltam, a szívem szét szakadt a fájdalmát látva.

Remegő kezemet a számra helyeztem és próbáltam vissza folytatni a könnyeimet.

A sötétség ránk telepedett és vissza rúgott minket a fájdalom gödrébe.

Nem akartam elhinni.

Nem akartam elhinni, hogy az én Jungkookomnak ezen kellett végig mennie.

Bármennyire is utáltam magamnak bevallani.

Bármennyire is akartam, hogy ne legyen igaz...

A sejtésem beigazolódott - Jungkookot megerőszakolták.

***

Szét akartam verni annak a szemétládának az arcát. Bárki is tette ezt vele, a legmocskosabb módon fog megfizetni.

A jelek mindvégig a szemeim előtt voltak, láttam őket. Mindannyian láttuk őket, de nem mertünk a legrosszabbra gondolni. Nem akartuk elhinni, hogy Jungkook ezen ment keresztül.

Tudtam, mint ment keresztül.

A kibaszott rideg és érzéketlen szívem érezte.

A fájdalmát.

Jungkook kicsiny teste hevesen remegett a zokogástól. Még jobban összébb húzva magát temette az arcát az egyik párnába, a mellkasom ennél is jobban összeszorult. A megtört látványától borzalmasan éreztem magam.