Veszélyes Játékszer [TaeKook]

22

Jungkook

Zavartnak éreztem magam és a fejem lüktetett.

Szemeimet riadtan kinyitottam és gyorsan felültem az ágyon.

Nem az én szobámban voltam.

Le pillantottam a fekete takaróra.

Pánik töltötte el a testemet, körülnéztem a furcsa szobában. Balra fordítva a fejem meglepetten felsikoltottam. Taehyung mellettem ült, hátát a fejtámlának támasztotta, miközben némán bámult rám.

A szobájában voltam.

- Hogy kerültem ide? - kérdeztem, a nyakamig felhúztam a takarót. Taehyung meglepetten fel vonta az egyik szemöldökét.

- Nem emlékszel? - kérdezte, hangja rekedt volt.

Megráztam a fejem.

Néhány másodpercig bámultuk egymást, a levegő szikrázott a köztünk levő feszültségtől.

Kínos csend következett, mielőtt folytatta volna.

- Tegnap este át jöttél hozzám. - mondta.

Ennek nem volt semmi értelme. Az utolsó dolog, amire emlékeztem az az volt, hogy fáradtan lezuhantam az ágyamra és álomba merültem. De utána minden homályos volt. Kezemet a fejemhez emelve dörzsöltem meg a homlokomat és próbáltam enyhíteni a borzalmas fejfájást.

- Micsoda... hogy érted?

Bosszúsan felsóhajtott.

- Pánikrohamod volt. Kopogtál az ajtómon, bejöttél aztán könyörögtél, hogy vessek véget valaminek. Megtettem, aztán te purcantál az ágyamon. - magyarázta.

Amikor végzett, várakozóan bámult rám.

Lehunyva szemeimet villantak végig a tegnap esti képkockák.

A rémálmaim.

A hallucinációk.

A sírás.

A könyörgés.

Eszembe jutott, hogy este megfürdetett engem a kádban.

- Lám lám, most már emlékszel.

Kinyitva szemeimet döbbenten bámultam Taehyungra. Szórakozottan felvonta az egyik szemöldökét és cincegett egyet. Zavar és szegény töltött el, ahogy el fordítottam a tekintetem az övéről. Torkom kiszáradt, a testem pedig kihűlt.

Csend töltötte be a szobát. Egyikünk sem mozdult.

Néhány feszültséggel teli perc után idegesen végig nyaltam ajkaimon és elkezdtem az ágy végébe kúszni. Amikor Taehyung nem szólt semmit, lehunytam szemeimet és le szedtem magamról a takarót, mielőtt fel keltem volna az ágyról.

Csak sétálj el, Jungkook. Sétálj el.

Szedd össze a gondolataidat.

Találj ki egy kifogást.

Össze fonva a kezeimet a mellkasom előtt, indultam meg menekülő út felé.

Amikor az ajtóhoz értem, Taehyung  hirtelen megszólalt, ami miatt megfeszültem és a kezem megdermedt; - Komolyan meztelenül akarsz távozni anélkül, hogy bármit is mondanál? - kérdezte, miközben egy halk kuncogást hallatott.

Meglepetten a testemre nézve láttam, hogy igaza van.

Miért vagyok meztelen?

- Jungkook, fordulj meg. - parancsolta kemény és rideg hangon.