Veszélyes Játékszer [TaeKook]

46

Jungkook

Féltem kinyitni a szemeimet.

Ismét Taehyung nélkül álomra hajtani a fejemet szinte már fájdalmas volt.

Be kellett vennem az altatóimat is, hogy ne térjenek vissza a rémálmaim.

A gondolataim közt megbújt egyik hang azt súgta, hogy ez mind az én hibám, miközben egy másik hang azzal vágott vissza, hogy időre van szükségem az átgondolásra.

Párnáját magamhoz ölelve jobban a takaró alá bújtam, ajkaim közül ki szökött egy halk sóhajt, mielőtt kinyithattam volna szemeimet.

Gyorsan ajkaim elé kaptam kezemet, vissza fojtva egy kisebb sikítást, ami az előttem levő látványtól szökött volna ki belőlem.

- Taehyung.

Szemeim az alvó alakjára szegeződtek, le taszítva magamról a lila takarót ki keltem az ágyból és lassan oda vándoroltam hozzá. Egy széken aludt közvetlen az ágy mellett, lábait kinyújtotta maga előtt és fejét oldalra billentette, nem tűnt valami kényelmesnek.

Zakóját hanyagul a földre dobta, ingjének felső gombja ki volt gombolva és ing ujjai a könyökéig fel voltak tűrve, csak pár tetoválása látszott ki.

Megálltam előtte, a szívem nagyot dobbant az arca láttán, szemöldökeim összeráncolódtak, homlokán még alvás közben is a feszültség ráncai látszódtak. Az alapnál is jobban fáradtnak tűnt. Előre hajolva ujjaimmal gyengéden végig simítottam homlokán, enyhítve a feszült ráncokat.

Taehyung kissé mocorogni kezdett érintésem alatt ezzel pedig gyorsan elhúztam a kezemet. Alvás közben mindig békésnek tűnt - utáltam ezt.

Még ennél is jobban utáltam, mert tudtam, hogy én okozok neki fájdalmat.

Lehunyva szemeimet képzeltem el Taehyung meggyötört arckifejezését tegnapról, mikor hátat fordítottam neki.

Ismét ki nyitva szemeimet helyeztem ujjaimat lassan Taehyung arcára. Végig vezettem az ajkai, a szemei, az orra és a szemöldöke kör vonalán ujjamat, pár centivel a bőre felett.

- Nem tudom, hogy mit tegyek Taehyung. Nem tudom, hogy hogyan érezzek. Annyira össze vagyok zavarodva. - suttogtam mielőtt elhúztam volna arcától a kezemet.

Amikor megláttam, hogy homloka összeráncolódik a hangom hallatán, gyorsan hátráltam egy lépést. Egy utolsó pillantást vetve Taehyung alvó alakjára, megfordultam és a fürdőszobába mentem. Amint az ajtót becsuktam magam mögött, neki dőltem majd lehunytam szemeimet.

Taehyung volt az erőm, de egyben a gyengepontom is.

Amikor velem volt, a szívem szinte szárnyalt a boldogságtól.

De amikor nem volt velem, teljesen üresnek éreztem magamat.

Ki nyitva szemeimet megráztam a fejemet.

- Ne gondolkozz már ezen, Jungkook. - fenyítettem meg egyből magamat.

A tükörképemet nézve az arcom éppoly elcsigázottan tűnt, mint ahogy éreztem magam.

Miután fel frissültem és átöltöztem, az ajtó elé léptem, de előtte állva haboztam egy kicsit.

Még mindig a szobában lehetett?

Felébredt már?

Nem hiszem, hogy újra rá mernék nézni.

Ha újra látnám őt, akkor biztosan abban a pillanatban megbocsátanék neki és könyörögni fogok, hogy maradjon velem.