Taehyung
Seokjin el lépett a szoba túlsó végében elhelyezett asztaltól, majd vissza lépdelt hozzánk a kedvenc eszközével a kezében - a metszőollóval.
Általában különösebb erőfeszítés nélkül vágta le az ember ujjait, ezzel brutális és véres meglepetést okozva.
Hoseok is vissza tért hozzánk egy spirál késsel a kezében.
A kedvencem.
Hoseok át nyújtotta nekem a kést, miközben azt figyeltem, ahogy Seokjin munkához lát. Lassan kezdet bele a dolgokba, először csak néhány ütést adott le rá majd egy kis ideig fojtogatta is, de amikor még mindig nem beszélt, Seokjin a körmeihez futamodott.
Fájhatott, mint a kurva élet.
Yoongi sikolyait tompította a szájába tömött ruha anyag, de ahogy a teste remegett, nyilvánvaló volt, hogy szörnyű fájdalmai vannak.
Még mindegyik ujja a helyén volt.
Csak három körme hiányzott.
Felemeltem a kezemet és Seokjin egyből abbahagyta a munkát. Hoseok rántotta az anyagot Yoongi szájából, aki egyből felkiáltott, ahogy a fájdalom végig járta a testét. Kezei a karfához voltam szíjazva, láttam, hogy még az ujjai is remegtek. Ellepte őket a vér, fel nevettem a látványtól.
- Még most sem akarsz beszélni? - kérdeztem eltűnődve, miközben a véres rendetlenséget néztem körülötte.
- Baszódj... meg. - zihálta.
- Nem? Biztos? - gúnyolódtam. - Hát jó. Akkor élvezd.
Seokjin Yoongi mutató ujja felé tartotta a metszőollót.
Majd vágott egyet.
Várt.
A várakozás a lelki kínzás egyik formája volt.
A legjobb módja annak, hogy megtörj valakit.
A várakozás feszültté, riadtabbá tette őket. A félelmüknek nincs határa.
Fejben számoltam a másodperceket.
Egy.
Kettő.
Három.
Négy.
Öt.
Yoongi ismét felkiáltott.
Olyan hangos volt, hogy a fülem elkezdett csengeni tőle. Fájdalmas kiáltásai zene volt a füleimnek, leültem a mögöttem elhelyezett székre.
- Majd nem az egész ujj. - motyogta Seokjin, miközben a véres új percet bámulta.
- Győződj meg arról, hogy nem vérzik el. - emlékeztettem.
Még nem végeztünk vele.
Addig nem, amíg meg nem kaptuk a válaszainkat és Jungkookot nem helyeztük biztonságba.
Eltelt néhány perc majd még egy ujját elvesztette.
Mindkét kezén egy.
Vártam, hogy beszélni fog-e, de makacsul csöndben maradt. Csalódottan megingattam a fejemet majd felálltam, Seokjin egyből félre állt az útból.
Előre hajolva fogtam meg Yoongi állát.
- Ha beszélsz könyörületes leszek veled. - figyelmeztettem.
- Is... mer... lek. - nyögte ki nehezen. - Nem számít... ha beszélek... vagy nem... így se... úgy se... jutok ki innen élve.
Oldalra billentettem a fejemet és kíváncsi szemekkel néztem rá.
VOUS LISEZ
Veszélyes Játékszer [TaeKook]
Fanfiction"Félnek tőle és tisztelik őt. Egy rideg és könyörtelen gyilkos, Aki szert tett egy új játékszerre." Egy ártatlan fiú története, aki kétségbeesetten próbál elmenekülni a visszatérő, borzalmas múltja elől. kezdve: 2021.11.17 befejezve: -