Jungkook
A tálat le rakta közénk a földre majd néhány méterrel arrébb rúgta.
- Egyél.
Rajtam tartotta a szemeit, amikor kiadta az egy szavas parancsot. Hangjának tónusa némi dühöt hordozott magában és nem adott helyet a kérdéseknek. Felemelve a fejemet bámultam a néhány méterre fekvő tálat.
Egyetlen másodpercet sem vesztegetve engedelmesen a térdeimre ereszkedtem, pontosan ezt akarta, én pedig megadtam neki.
Amikor lehajoltam enni, ismét néhány méterrel arrébb rúgta azt. Ezt a folyamatot addig ismételtem, amíg a béklyóim teljes hosszát ki nem használtam és neki feszültem, ahogy a tálért nyúltam. Ennek ellenére térdelve lehajoltam és megízleltem a levest.
Meghallva, hogy az ördög lehúzza a sliccét, az elmém teljesen elsötétült és vártam, hogy mi lesz.
Megdöbbenve ültem fel az ágyban, az elmém ködös volt az alvástól és a rémálomtól.
Nem, ez a valóság volt.
Az emlékek gyors képkockánként villantak fel a csukott szemeim előtt.
Mindenem fájt... még a lelkem is.
Nem akartam emlékezni.
Az emlékek mindig visszatértek hozzám.
Még mindig a fülemben csengett az Ördög nevetése.
Bármennyire is szerettem volna elfelejteni, egyszerűen nem tudtam.
Emlékek.
A fájdalmas emlékek.
Újra és újra átéltem őket.
Amikor valami hirtelen megérintette a vállamat, összerándultam.
Elsötétült az elmém.
Az Ördög ismét rám talált.
Felfordult a gyomrom, megéreztem az epe ízét a nyelvemen és tüdőm összeszorult. Összeszorítottam a szemeimet majd egy kisebb mozgást is éreztem a hasamban.
- Jungkook, én vagyok az.
A megnyugtató hang áthatolt a fekete ködön. Kinyitva szemeimet pillantottam meg Jimint. Mellettem ülve egy gyengéd pillantást vetett rám és megadóan felemelte a kezeit.
- Nem foglak bántani. Taehyung le kellett mennie, nem akart egyedül hagyni. - magyarázta halkan.
Éreztem, ahogy az izmaim ellazulnak, a légzésem pedig normalizálódik.
Az Ördög nem volt itt.
Elfogták és várta a sorsát.
A halálát.
Hirtelen energia hullám járt át rajtam Byungchan gondolatára.
- Látni akarom. - jelentettem ki.
Egyik kezemet a hasamra simítva keltem fel az ágyból, Jimin pedig követett.
- Taehyungot? - kérdezte.
- Nem. - megráztam a fejemet és az ajtóhoz léptem.
Nem vártam meg a válaszát, az agyam kikapcsolt... minden gondolat eltűnt egy kivételével.
Még utoljára látni akartam az Ördögöt.
Látni akartam az arcát...
Látni akartam a félelmet a szemében.
VOUS LISEZ
Veszélyes Játékszer [TaeKook]
Fanfiction"Félnek tőle és tisztelik őt. Egy rideg és könyörtelen gyilkos, Aki szert tett egy új játékszerre." Egy ártatlan fiú története, aki kétségbeesetten próbál elmenekülni a visszatérő, borzalmas múltja elől. kezdve: 2021.11.17 befejezve: -