Veszélyes Játékszer [TaeKook]

64

Taehyung

Ismét egy kielégítő hang.

Újabb csonttörés.

Ezúttal Yoongi összerándult és összeszorította a szemeit a fájdalomtól. Torkára marva szorítottam meg azt és néztem, ahogy levegőért küzd. Arca vörös majd lila színekben pompázott, nagyra nyílt szemei pánikszerűen meredtek rám. Szeme fehérje kezdett lassan vörösre változni, ahogy fulladozni kezdett.

Pupillái megnagyobbodtak, mosolyogva néztem, ahogy életéért küzd. Alsó ajka fel szakadt, arca tele volt kisebb nagyobb hegekkel. Orra eltört és csúnya zöld árnyalatot vett fel.

Jobban nyaka köré fonva az ujjaimat, éreztem meg légcsövét, ami teljesen össze szűkült a szorításomtól. Küzdöttem a késztetés ellen, hogy nevessek egy jót szenvedésén.

Jungkook miatta szenvedett, egy ártatlan ember olyan dologért fizet, amit el se követett. Mindez az előttem ülő férfi miatt van. Bármit is tennék vele, soha nem lenne elég.

Soha nem lennék elégedett.

Látva, hogy szemei éppen kezdenek fel akadni, hirtelen elengedtem őt. Feje előre zuhant, egyhuzamban köhögött, kétségbeesetten kapkodott a levegő után. Egész teste remegett az erőfeszítéstől, hogy minél több levegőt szívjon tüdejébe.

Amint uralni tudta már a légzését, megragadtam a haját és azzal együtt hátra rántottam a fejét. A nyakát a széktámlájához nyomtam és dühösen néztem le rá.

- Miért? - tettem fel a kérdést egyszerűen.

Egy szó.

Egy kérdés.

Yoongi az embereim egyike volt, pontosan tudta, hogy hogyan dolgozom. Kérdezés nélkül is megértette, hogy mit akarok. Azt hittem, hogy az árulás fájni fog. Fájt, de leginkább teljesen felemésztett a harag. A düh elhomályosította a látásomat és minden más érzelmemet.

Meg kellett találnom Jungkookot. Yoongi volt az utolsó reményem.

A gondolat, hogy veszélyben van és megsérült olyasvalaki miatt, akiben megbíztam, egy hatalmas fájdalomhullámot indított el bennem.

Én hibám lett volna?

Állandóan ez a gondolat járt a fejemben, ez ölt meg engem szinte minden nap, mióta elragadták őt tőlem.

- Mi a faszért csináltad ezt? - kérdeztem immáron vicsorogva.

Yoongi meg sem rezzent, tekintete oldalra vándorolt ezzel felfedve a félelmét és fájdalmát. Tudtam, hogy a tekintetem erőszakot és bosszút sugárzott.

Nem válaszolt, amiért egyből felképelten őt. Rettentően gyorsan elvesztettem a türelmemet.

- Válaszolj!

Szeme mellett egy mélyebb vágás volt és éppen azt sikerült el találnom az öklömmel. Úgy látszik Hoseok már leverte rajta a feszültséget. Lenézve vettem észre vérét a kezemen. Nem volt rajtam kesztyű, egyáltalán nem akartam viselni. Látni akartam a vérét a kezeimen, tudván, hogy miattam vannak fájdalmai.

Jungkookra gondolva egy újabb dühös ütést mértem az arcára. Éreztem, hogy az állkapcsom megfeszül és hallotta, ahogy a fogaim csikorognak. Ha tehetném, a beleinél fogva lógva kötném fel őt.

Köhögni kezdett majd ki köpte a szájában felgyülemlett vért. Duzzadt szemeivel felnézett rám.

- Megölted az apámat.

Ó, tudtam, hogy ezzel fog jönni.

Ez volt az egyetlen oka, amiért elárult engem.

Az apja elárulta a családunkat, az apámat. Amikor átvettem a főnöki posztot, megöltem. Lelkiismeret-furdalás vagy akár egy csepp bűntudat nélkül. A hideg földön ki véreztettem őt. Amikor este visszatértem, a testét elvitték és eltemették.