Veszélyes Játékszer [TaeKook]

41

Jungkook

Késő este volt, miután Taehyungnak zongoráztam, nem tudtam elaludni.

Hátra dőlve a kádban hunytam le a szemeimet miközben a vízzel játszadoztam. Csak a reggel történt dolgokra tudtam gondolni. Minden alkalommal ugyanazok a képek villantak fel e a szemeim előtt.

Ahogy Taehyung megcsókolt.

Szükségünk volt egymásra.

A testem felhevült a vissza gondolt csókjaitól és érintéseitől. Fel sóhajtva ki nyitottam szemeimet majd kilépve a kádból tekertem magam köré egyből az egyik törölközőt, a tükörképemet bámultam.

- Mit csinálok? - suttogtam a tükörképemnek. - Meg fogom tudni ezt tenni?

Taehyung akart engem... és én is akartam őt.

Vágytam az érintéseire.

Kezemet a mellkasomra téve éreztem, hogy a szívem vadul verdes a bordáim között.

- Nem akarok többé félelemben élni.

Mindent... érezni akartam.

Szabad akartam lenni.

Élni akartam.

Szembe néztem a tükörképemmel.

Taehyungot akartam.

Még egyszer utoljára a tükörképemre pillantottam majd megfordultam, a gondolataim állandó csatát fújtak.

Az egyik oldalon félelem, míg a másik oldalon a szabadság és boldogság versengett.

A kezem néhány percig a kilincsen pihent, próbáltam meg találni a maradék erőmet és bátorságomat ahhoz, hogy ki menjek Taehyunghoz.

Miután meghoztam a végső döntést, vettem egy nagy levegőt majd kinyitottam az ajtót. Taehyung az ágytámlának volt dőlve és csak egy fekete melegítő nadrág volt rajta. Tekintetét a telefonjára szegezte majd amikor beléptem a szobába egyből rám vezette azt.

- Jungkook? - kérdezte, homlokát ráncolva nézett rám. - Miért csak egy törölköző van rajtad? - felült rendesen az ágyon és az éjjeliszekrényre tette a telefonját. - Jól vagy? - kérdezte aggódva.

A tekintetem egyből találkozott az övével. Ő adott nekem erőt.

- Nem akarok többé félelemben élni.

- Jungkook. - hangja és az arckifejezése is zavart volt.

Gyorsan ledobtam magamról a törölközőt, felfedve neki a csupasz testemet majd tettem felé egy bizonytalan lépést.

Kezeimet oldalamhoz szorítva álltam meg Taehyung előtt.

Biztosan megértette, hogy mire gondolok, mert a tekintete meglágyult.

- Jungkook. - zihálta, miközben felém nyújtotta a kezét. - Gyere ide.

Nagyot nyelve helyeztem kezemet az övére. Amikor kezem remegni kezdett Taehyung gyengéden megszorította azt majd maga felé húzott engem. Fel másztam az ágyra, ő addig megemelt engem majd egyből az ölébe ültetett úgy, hogy a lábaim a csípője két oldalán pihent.

Szabad kezét felemelte majd végig húzta az a hüvelykujját az ajkaimon.

- Biztos vagy benne?

Némán bólintottam, nehezen találtam meg a szavakat.

- Jungkook, szavakra van szükségem. Tudnom kell, hogy száz százalékig biztos vagy a döntéseddel.

- Biztos vagyok benne, Taehyung. - válaszoltam alig hallható hangon. Homlokát az enyémhez döntve eresztett ki egy újabb sóhajt.