Veszélyes Játékszer [TaeKook]

5

Taehyung

Hátra dőlve fotelemben, fordítottam fejem a plafon felé, midőn szemeimet becsuktam az ajtó nyitódásra. Csukott szemmel is megtudtam állapítani, hogy ki az.

Csak egy ember mer belépni a szobámba engedély nélkül.

Kinyitva szemeimet Seokjint pillantottam meg, aki éppen abban a pillanatban lépett be a szobába. Becsukva maga mögött az ajtót dőlt neki annak, majd mellkasa előtt keresztbe fonta a karjait.

- Komolyan? - kérdezte, kifejezéstelen arccal nézett rám.

- Teljes háttérellenőrzést kérek Lee Jungkookról. - tértem ki egyből a kérdés elől.

Tudtam miről akar beszélni, de semmi kedvem most megvitatni az egészet.

Nem az ő dolga, hogy én kit ölök meg és kit nem.

Felálltam, majd a kis bárrészhez lépdeltem.

- Biztos vagyok benne, hogy a neve nem Lee, de azért szeretném, hogy átnézd, hátha találsz valamit.

Miután megtöltöttem két poharat whiskyvel, Seokjin el vette tőlem az egyik poharat és bele kortyolt.

Egymást nézve, kezdett egyre feszültebb lenni körülöttünk a levegő. Amikor kiürült a pohara, lerakta azt bárpultra majd vissza fordult hozzám.

- Mit tervezel, Taehyung? - kérdezte, miközben furcsán nézett rám.

Megvontam a vállam.

- Miért gondolod azt, hogy tervezek valamit?

Seokjin megrázta a fejét.

- Mert terv nélkül soha sem szoktál végig csinálni semmit se. A fiú betört a házadban, te pedig meg tartod. Nekem úgy hangzik mint egy terv. - egy pillanatra megállt majd lassan megkérdezte: - Ő egy patkány? Ezért tartod meg? Tudni akarod, hogy kinek dolgozik?

Megrázva fejemet bámultam rá. Ha valaki más kérdőjelezné meg a döntésem, akkor az a földön szenvedne a fájdalomtól. Seokjin a másodparancsnokom, így őt kímélnem kell.

Két hét különbséggel születtünk. Az apja apám másodparancsnoka volt.

Amikor átvettem apámtól a vezetői pozíciót, kérdés sem volt, hogy ki lesz a másodparancsnok.

Szinte testvérek vagyunk.

- Gondolod, hogy megtartanám, ha patkány lenne? - kérdeztem fogcsikorgatva. Néha esküszöm, hogy az idegeimre megy.

- Bármit ki nézek belőled. Szóval miért nem dobtad ki?

- Nem a te dolgod. Foglalkozz a kiadott munkáddal.

Seokjin bólintott egyet, majd el lépett a bártól.

- Amint meg tudok valamit szólok.

Tekintetemet az ablak felé fordítottam, elbocsátva őt. Hallottam csoszogó léptét majd ezt követően az ajtó csukódást. Lepillantva poharamra forgattam meg egyből a kezemben.

- Lássuk mit találunk rólad, cicám. - suttogtam, midőn számhoz emeltem a poharat.

Izgatott voltam.

Testem szinte görcsben állt az izgalomtól.

Lassan rétegről rétegre fogok haladni, hogy mindent meg tudjak.

Az utolsó részletig.

Pár perccel később már a nagy fenséges kertre néző ablakok előtt álltam. Elmélkedésemből a telefon csörgése döntött ki, gyorsan ki kaptam a zsebemből majd fel is vettem azt.