Veszélyes Játékszer [TaeKook]

53

Jungkook

Az egész testem lefagyott.

A hang.

Ugyanaz a hang, amely nem csak az álmaimat kísértette minden éjszaka, hanem az egész életemet.

Ez a hang javíthatatlanná tört engem.

Ez a hang az ördögé volt.

Byungchan.

Az agyam vész riadót fújt a felismeréstől.

Ne.

Ne.

Ne.

Kérlek, ne.

Ne most.

Össze akartam omlani, amíg nem marad belőlem semmi, így Byungchannak esélye se lenne vissza kaparintani engem.

Addig gyűltek bennem a rossznál rosszabb emlékek, hogy majd nem el kapott az ájulás.

Lélegezz.

Lélegezz, Jungkook.

Nagy levegőt véve tettem egy lépést előre majd Taehyung válla mellett ki kukucskáltam. Még mindig mögötte bujdostam, csak a fejem búbja látszódott ki, ahogy a velünk szemben álló férfire pillantottam.

El kapva tekintetemet mosolygott rám.

Egyszer azt gondoltam róla, hogy jóképű és bájos.

Talán még bele is szerettem, mikor először találkoztunk.

De, amikor találkoztam a valódi énjével, rájöttem, hogy végig csak egy maszk mögé bújt, a lelke tiszta fekete.

Nem tudja, hogy hogyan kell szeretni.

Ő volt a gonosz szó meghatározása.

Az arcán lévő mosolynak mindenki bedőlt.

Ismertem ezt a mosolyt. Egy szadista volt.

- Szerelmem itt az ideje, hogy haza gyere. - mondta rám nézve, miközben előre nyújtotta a kezét, mintha arra számítana, hogy el fogadom.

Megborzongva bújtam vissza Taehyung mögé, kezemet a határa vezettem és az ujjaim meg markolták a kabátját.

Ez nem történhet meg.

Biztonságban kellett volna lennem.

Alig kaptam levegőt, mellkasom teljesen össze szorult.

Elvesztettem - újra elvesztettem önmagamat.

Taehyung.

Ó, ne.

Ne.

Ennek nem így kellett volna megtörténnie.

Nem így kellett volna megtudni az igazságot.

Mindneki le dermedt körülöttem, Namjoon, Hoseok, Yoongi és Taehyung.

Csend.

Teljes csend.

Hoseok lenézett rám, össze ráncolta a szemöldökeit.

Amikor látta, hogy Taehyung mögé rejtőzök, egy lépést tett felém, védve engem.

Namjoon és Yoongi zavartnak tűntek, míg Taehyung dermedten állt, izmai meg feszültek az ujjaim alatt. Azt kívántam, hogy bárcsak belenézne a szemeimbe, hogy lássa a valódi igazságot. Azt, hogy szeretem őt és eszem ágában se volt őt elárulni.

A levegő halálossá vált.

Halál szag ringatózott körülöttünk, pedig még senki sem halt meg.