demon@mail.pok

Mikor a képernyő elsötétül

Szerzői kiszólás:

Ez az egész fejezet Ross szemszögéből lesz, és nem túl sok benne a cselekmény, de megéri figyelni a fontos részletekre. Lehet végre egyszer olyan történik, amire Sammael sem számít (gonosz nevetés). Amúgy ha valakit érdekel, hogy Felixnek, akit pár résszel ezelőtt beledobtam a történetbe, lesz-e fontos szerepe, azt kell mondjam, hogy: talán :P.  Jó olvasást. 

***********************************************************************************************

Ross POV

Nem számít mennyire kapálóztam, nem engedtek ki az autóból. Eddigi "pályafutásom" során még sose történt velem ilyen, és kicsit nehezemre esett elhinni, hogy éppen elrabolnak. Mármint Misha? Engem? 

A testőre, mert gondolom ez volt a mellettem ülő kopasz, tetkós, gegszter kinézetű alak hivatása, egy szót sem szólt, csak hangosan morgott, ahogy megakadályozta sorozatos szökési kísérleteimet. Nem mintha kiugorhattam volna egy mozgó autóból, túl fiatal vagyok közúti balesetben elhalálozni. 

- Ross, drága. Mi a helyzet? - hallottam az ismerős kis nevetést a volánnál. Mégis mit akar tőlem ez a nő? Jól tudta, hogy enélkül is megkaphat. Bár kétlem, hogy ezek után valaha beengedem a lakásomba. Az utóbbi percek eseményei eléggé traumatikusan hatottak. Ha eddig nem volt elcseszve a lelkivilágom, most már garantáltan el lesz. 

- Nem értem. Mi ez az egész? - kérdeztem vissza lihegve. A hajam addigra egy kupac kóccá lényegült a hátsó üléseken zajló mini küzdelemben. Ha nem juthattam ki, akkor már próbáltam minél messzebb elhúzódni a gengsztertől. Neki viszont feltett szándéka volt, hogy lefogjon, gondolom, hogy nehogy megpróbáljak valamit. Végül persze ő nyert, lévén kétszerakkora, mint én. 

Ahogy a  hátam mögött gyorskötözővel összekötözte a kezeim, keserű szájízzel vettem tudomásul, hogy erőfölényben van. Ja, meg hogy ez tényleg egy emberrablás. Valahogy abszurdnak tűnt Mishától ez az egész, a processzoraim továbbra is sikertelenül próbáltak megbirkózi az információval.  Persze, eddig sem tisztelte a magánéletem, és többször megpróbált meglátogatni, ami kicsit sem volt kellemes. De rengeteg borravalót kaptam tőle, ami kicsit javított a róla alkotott véleményemen. Egész ezidáig. 

- Kár, hogy nem láttad Korzikát. Csodás volt - folytatta Misha, teljesen figyelmen kívül hagyva a kérdésemet. - Olyan tipikus turistás hely. Tiszta vizű öblök, jó helyi borok...strandoló francia férfiak - apró nevetés. Mint egy tinédzser lány, nagyon tetszett neki a francia férfiak gondolata. Kinek mi, én a francia sajtokat speciel sokkal jobban szeretem. 

- Nagyon örülök, hogy jól szórakoztál, - próbálkoztam újra - de megmondanád, hogy pontosan hová megyünk?

- Persze - bólintott. - Bepótoljuk az időt, amit nem tudtunk együtt tölteni. Hetek óta kerülsz, drága. Pedig többször is mondtam, hogy hiányzol. De úgy látszik sosem vagy otthon, vagy ha már itt tartunk, a telefonod közelében, hacsak nem munkáról van szó. Nem válaszoltál az utolsó üzenetemre sem - mondta.

Nagyot nyeltem. Nem voltam köteles válaszolni az üzeneteire. Tudtam, hogy Misha kicsit megszállott, de hogy ennyire? Tudnia kellett volna, hogy a kapcsolatunk kizárólag üzleti. Tettem róla, hogy ezt ne lehessen félreérteni. Persze, elképzelhető, hogy tisztában volt vele, csak nem akarta elfogadni. Vannak emberek, akik elég gazdagok, hogy 24/7 álomvilágban éljenek.

 Figyelnem kellett rá, hogy ne dühítsem fel. Végülis, lehet meg tudom győzni, hogy engedjen el. Legalábbis én ezt gondoltam. 

- És miért vagyok megkötözve? - tettem fel óvatosan a következő kérdésemet.