demon@mail.pok

Fényes árnyékok

Szerző jegyzete:

Mindenkinek, aki eljutott idáig, köszönöm, hogy olvassátok a könyvet. :) Remélem, hogy tetszeni fog, igyekszem egyre jobbakat írni. Légyszi hagyjatok kommenteket, mert semmi se jobb egy kommentnél (talán csak egy szavazat és egy komment), és nagyon örülnék egy kis építő kritikának.  Jó olvasást. :D

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Lis:

A plakát azt írta: Fényes árnyékok 18:00

A karórámra néztem: 17:55

Ross késik. Talán a lökött húgom annyira felidegesítette a telefonban, hogy nem is jön el. Talán nem kellett volna felajánlanom, hogy én fizetek. A jegyek ott lapultak a táskámban, előre megvettem őket, hogy megkíméljem Rosst attól a kínos pillanattól, mikor a kasszához lépünk és én fizetek. Bár nem értem mire fel az egész. Ha lány vagyok, az nem változtat azon, hogy gazdag is. Normális, ha az perkál, akinek több van a bankszámláján.

Az idő: 17:55 és 30 másodperc. 

Még mindig nem jött meg. Idegesen billegtem, áthelyezve a testsúlyom a bal lábamról a jobbra, majd megint a balra, majd megint.....

Az idő: 17:55 és 45 másodperc.

Ebben a negyed percben sem érkezett meg. És a következőben sem. 17:58 volt, mikor végre láttam, ahogy az ismerős alak befordul a sarkon és a mozi felé rohan. Rohan?

- Ross! - kiáltottam oda neki.

Meglátott. Rám emelte a tekintetét és megeresztett felém egy fáradt félmosolyt. A homloka verejtékezett és kapkodta a levegőt, mint aki épp lefutotta a maratont.

- Futottál? - kérdeztem, mikor végre odaért hozzám. Bólintott. - Mindegy, siessünk be, mert lekéssük a filmet! - azzal csuklón ragadtam és bevontattam a moziba.

- Fényes árnyékok? Szellemes? - kérdezte. Az igazság az, hogy fogalmam sem volt róla. Nem a film miatt mentem el, hanem, hogy szerezzek egy barátot. Úgy értem pasit. Nem voltam szerelmes. Még. Nem hiszek a szerelem első látásra dologban, de Ross minden tekintetben tökéletes volt. Az arca, a teste, az, hogy ír, és szégyenlősen bár, de bevallom, az is bejött, hogy én vagyok a gazdagabb kettőnk közül. Gondolom azoknak a klisé gazdag pasi összejön a szegény lánnyal könyveknek a hatása, de nem akarom, hogy a barátom gazdagabb legyen!

- Majd meglátod. Jó lesz. - Mikor valamit nem tudsz, játszd meg, hogy csak nem akarod elmondani. Ennél jobb tippem nincs. Azért hívtam, mert lesz egy marha jó film, szóval csak nem mondhatom, hogy nem is tudom miről szól. Amúgy is Terry rendezte az egészet.

- Oké. - Azzal elindult befelé. Én is utána mentem, míg meg nem láttam a popcornt. Mindenki ismeri azt az antik jelenetet, mikor a fiú és a lány a moziban ül és egyszerre nyúlnak bele a popcornba.......hú de romantikus. Ezt gondolom általában, de akkor valahogy mégis rámtört a vágy, hogy vegyek belőle 2l-el. Meg is tettem.

Bent ültünk, és tíz perce ment a film. Tíz hosszú percig nem történt semmi. Mármint, nem a képernyőre gondolok, ott volt valami ördögűzésszerűség vagy ilyesmi. Nem tudom pontosan, nem arra figyeltem. A hangokat elnyomta az gondolataim fogaskerekeinek őrült zakatolása, ahogy azt próbáltam kitalálni, hogy használjam ki ezt a kivételes alkalmat. Sztorikat írok, a körülmények felmérése a véremben van.

1. Ross keze a karfán

2. A popcorn a kezemben

Ezek voltak a romantika pontok, amiket összeszedtem. Csak kettő, de a kettő egy pozitív szám, tehát pozitív hozzáállást igényel. Éppen kettővel több, mint nulla.