demon@mail.pok

Shopping (vagy az női előjog?)

Tudom, hogy régen nem írtam, de most majd megint rendszeresíteni próbálom a dolgot. Végre vége a töri OKTV-nek, egészen a döntőig húztam. :D Aztán ma találkoztam a 18-19.sz. felekezeti helyzetével, és hátat fordított nekem, szóval itt vagyok, élek, és arra kérlek hagyjatok csillagokat, meg hozzászólásokat, hogy motiváltan érezzem magam. :)

Jó olvasást!

Csillagokat az égre (meg a Wattpadra)!

Kedődjék a várva várt sztori /(^-^)/:

Lis POV:

Épp idegesen csócsáltam egy répát. Fogyókúrára mentem. Amúgy a folyamatot rokonságba szoktam hozni a pokollal. Örökké tart, és az ember végigszenvedi az egészet.
De nem is ez a lényeg, hanem, hogy Ross vásárolni hívott. Nem vagyok sznob, de sajnos annyi rámragadt az évek során, hogy észrevettem, nem tetőtől talpig márkákba öltözik. Épp azon agyaltam, mennyire lenne sértő, ha összevásárolnék neki egy ruhatárat. Főleg olyan bő pulcsikat, amiket imádtam, és amiből léteztek párosak....ITT STOP! Jelképesen fejbe kólintva magam, emlékeztettem eltunyult agyamat, hogy még nem járunk. Terry szerint pedig nem illünk össze.
Ezen utána sokat gondolkodtam, de nem sikerült megértenem. Mi a gond? Mi nem működne köztünk? Megvan a kémia, és a közös lelki sík. Megértettük egymást. Terry mindig is furcsa volt. Erre jutottam, és nem is kutattam tovább. Nem adom fel Rosst.
Egy órával később nevetve baktattunk fel a RONDO mozgólépcsőjén, ki se várva, hogy vigyen.
- ...és ezért most kibővítem a ruhatáram. - fejezte be a mondandóját. - De nem eshetek túlzásba.
- Wow, előléptetés. Hogy bírod ezt a sok munkát? És még az egyetemre is gyűjtesz. - jegyeztem meg. - Vagy...összehúztam a szemem. - Kivel feküdtél le, hogy hirtelen így meggazdagodtál?!
Mosolyogva mondtam, de úgy tűnt, nem értékeli a humort. Először mintha megijedt volna, aztán elkomorodott. Megböktem a vállát. - Nyugi már, csak vicc volt.
Azért a hangulat nem fagyott le örökre, felolvasztották lelkem napsugarai. Na jó, csak vicc volt. Sikerült felvidulnia egy fagyi után, bár komolyan nem értem miért verte ki ez a vicc nála annyira a bizosítékot.
Bementünk a G&A-ba, én pedig megkerestem a szoknyás részt. Valami fehéret és csinosat akartam, egy magazinban láttam egy összeállítást, amihez már megvolt a barna garbó, de a szoknya még hiányzott belőle.
Gyorsan felkaptam ami megtetszett. Általában könnyen döntöttem, gondolom ez előny.
- Van kapás? - léptem Ross mellé, aki épp egy gusztustalanul nagy piercinget forgatott a kezében, ami Hello Kittyt mintázott.
- Van aki ezért fizet? - kérdezte, őszinte csodálkozással. Belegondolva, eddig mindenre rácsodálkozott.
- Persze.
- Már kiskoromban is láttam mi minden fura holmi van a plázákban, de ez egyre rosszabb.
- Hé, tudod, van aki szereti a piercingeket. Vegyük például Terryt. Van egy a köldökében. De amúgy úgy beszélsz, mint aki a múlt század óta nem vásárolt be. - mosolyogtam.
- Ha arra gondolsz, nem szoktam idejönni. - vonta meg a vállát.
- De akkor hol veszel ruhákat? Mármint, lehetetlen, hogy egyáltalán nem plázázol.
- Hát, a rokonok néha küldenek ezt-azt.
Egy pillanat múlva rájöttem, hogy sajnálattal nézek rá, ezért sietve lehajtottam a fejem, és elmerültem a bűntudatban. Hülye Lis! - korholtam magam. Attól még nem kevesebb, hogy nincs annyi pénze.
Ahogy újra ránéztem, kiszúrtam valamit a háttérben. Nevezhetném megérzésnek, mindig kiszagoltam a jó ruhákat. Igyekeztem minél nőiesebben libegni a kék pulcsik felé, mikor az volt minden vágyam, hogy villámgyorsan belebújjak. Egy sötétkék volt és egy fehér, teljesen sima, egyszerű, de kényelmes fajta RESERVED felirattal. Éreztem ahogy felcsillan a szemem. Aztán megtorpantam. Ez túl egyértelmű! - tiltakozott az agyam, és mennyire igaza volt!
- Ez irtó jól állna neked. - emeltem fel a szomszédos tartóról egy fekete FUCK YEAH! feliratú darabot.
Ross mellém lépett. - Kényelmesnek tűnik. - megfogta a pulcsit, és kegyetlenül megcibálta az anyagot. Aztán átdugta a nyakán a fejét. - Na milyen?
- Öööh...nagyon jól áll. - valószínűleg elpirultam, de hát az előbb felhúzódott a pólója és megláttam a tökéletes hasát, most pedig ott állt mosolyogva, felborzolt hajjal, ami már önmagában is elég lehengerlő látvány.
- Szerintem megveszem. - közölte.
- Nem nézed meg? A próbafülkében van tükör.
- De látom így is. Amúgy meg a próbafülkéből amúgy klassz gyilkossági helyszín lenne.
Megdobbant a szívem. Egy szellem? Nem, az butának tűnik. Ember, de akkor hogyan?....Lassan eltöltötték az agyam a próbafülkei gyilkosságról való morbid fantáziálások. Hiába, ez van, ha az ember horrorblogot ír.