demon@mail.pok

Vészkijárat Sherlock Rexi

Terry POV:

John háza valóságos palota volt. Esküszöm, soha nem láttam még ilyen luxuscsodát, hacsak nem a TV-ben, pedig az apámnak van egy kórháza, és merem állítani, hogy egész jól keres vele. Emlékszem, múltkor volt egy műsorban, hogy Justin Bieber házát megdobálták tojással. Na az nézhetett ki így, bár pont nem a képernyőre figyeltem, hanem egy csomag tehénkés gumicukorra. Igen, meglepő módon arra pontosan emlékszem. Először a fejüket haraptam le. Valami morbid öröm van abban, mikor az ember kivégzi a gumicukorteheneket.

Nem tudom miért, de John a házában helyezte el az irodáját. Valószínűleg fel akart vágni az ügyfelek előtt, vagy mittudomén. Mindenesetre, ha ez volt a cél, akkor sikerült. Elsétáltam a hosszú medence és a napágyak mellett, aztán végigbattyogtam a szobrokkal kirakott úton és....na jó, szóval tényleg nagyon fel akart vágni. Megfogtam egy meztelen nőt mintázó szobor kezét. Valami antiknak lehetett a másolata. A filmekben ilyenkor mindig letörik az ujjuk. Megrángattam, hátha lejön. Semmi. Erősebben kezdtem cibálni, de semmiképp sem akart letörni. Úgy látszik ez is olyasmi ami csak filmekben van. Pedig hazavittem volna szuvenírnek.

John tudta, hogy jövök, nyilván előre konzultáltam vele, és be sem engedtek volna a biztonsági őrök, ha a találka nincs előre bejegyezve. Szóval John, a baromi nagy ház boldog tulajdonosa, széles mosollyal az arcán fogadott, bár inkább volt az az üzleti arckifejezés. Mintha fogaskerekekkel húzták volna fel a szája szélét.

- Ross barátnője ha nem tévedek. Foglalj helyet. - mutatott az asztala előtt álló bőrfotelre. Leültem, hiába, a nyomozásnak meg kell adni a módját. Ennek érdekében most az egyszer félretettem a koptatott farmerem is, és sima fekete nadrágban, meg egy lenge, sárga, elegánsabbnak tűnő pólóban jöttem. Ennyi telt tőlem, ez már komoly kiöltözésnek számít az esetemben. Még a szalagavatómon is fehér converse volt rajtam magassarkú helyett, meg egy rövid fekete sort a ruha alatt. Most mindenesetre keresztbe tettem a lábam, és élveztem, hogy milyen hivatalosnak tűnök. Abba próbáltam nem belegondolni, hogy milyen nevetségesnek. Fenébe az egésszel!

- Így van. - hazudtam mosolyogva.

- És miért is jöttél ide kedves...

- Terry - világosítottam fel. Elképesztő, hogy máris elfelejtette a nevemet. - Rossról szeretnék tudni. Az a helyzet, hogy nem nagyon beszélünk ezekről a...öhm...dolgokról. Ezért hát úgy döntöttem, megkeresem magát. - Ezt mondtam, de igazság szerint fel voltam rá készülve, hogy akár erőszakkal is kiverjem belőle, amit tudni akarok. Mindent el tudok intézni. Páran már mondták, hogy rosszabb vagyok Chuck Norrisnál.

- Ez gond. - hunyorogva vakarta meg a füle tövét. Nem tudtam nem észrevenni, ahogy a pocakja ugrik egyet a mozdulatra. Bár nem volt kövér, azért eljárhatott volna egy hónapig futni. - Nem adhatok ki személyes információkat.

Előrehajoltam a székemben, hogy közelebb legyek hozzá, úgy nézhessek egyenest a szemébe. - Pontosan tudom. De nem tenne most kivételt? Nagyon fontos lenne. A kapcsolatunk érdekében Rossal. Tudnom kell.

- Sajnálom hölgyem. - elutasítóan rázta a fejét. Azt hiszem épp olyan tudatlanul kell távoznia, mint ahogy jött.

- Na idefigyelj John! - Felemeltem a hangom, és éreztem ahogy kitör belőlem a nőstényoroszlán. A kezemmel vadul suhintottam egyet, az üveg hamutartó pedig lerepült a földre, ahol apró szilánkokra tört, nyomatékosítva a mondanivalómat. Upsz. Véletlenül löktem le, mindenesetre próbáltam hozzá kegyetlen képet vágni, hogy erre ő ne jöjjön rá. - Ez az üzlet itt illegális. Ne csinálj úgy, mintha te döntenél ebben a vitában. Ha nem mesélsz, akkor az első utam a rendőrséghez fog vezetni. Szóval jobb neked, ha elmagyarázod, hogyan juttott Ross idáig! - förmedtem rá dühösen.