Vékony jég

11. fejezet - Lucas

március eleje

11.

Azt hiszem, én Stephen nélkül képtelen vagyok létezni. Két hétig tartott a mosolyszünet, és majd beledöglöttem, bármennyire is haragudtam rá. Amikor végül felmentem hozzá, csak mosolyogva megcsóválta a fejét, és bontott egy üveg piát.

Persze megint nem beszéltünk meg semmit. Mindent elmondtam neki legutóbb, amit akartam, és tudom, hogy megjegyezte. Az már más kérdés, hogy vajon fel is fogta-e, mennyire komolyan gondoltam. Mindkettőnk érdekében nagyon remélem, hogy igen...

Épp a mosdóba megyek ki, amikor meghallom a mobilom csörgését, de mire visszaérek, a telefonom elhallgat, Stephen viszont összezavarodva bámul rám.

– Azt hittem, szakítottatok.

– Mert azt akartam, hogy ezt hidd – felelem, és közben szidom magam, amiért az asztalon hagytam a készüléket. Tipikus, hogy Lucas pont ilyenkor hív.

– Te hazudtál nekem?

Stephen hangjában egyszerre cseng hitetlenkedés és csalódás, de csak megvonom a vállamat. Most komolyan ekkora bűn lenne, hogy távol tartom a szerelmi életemtől? Szerintem ez már a jogos önvédelem kategóriát súrolja, az előzményeket tekintve.

– Emlékeim szerint nem mondtam olyat, hogy szétmentünk.

– Jó, akkor lovagolj a szavakon – húzza el a száját, de továbbra sem hat meg, hogy megbántódott. Sőt, igazából valami furcsa elégedettséget érzek, mert sikerült rádöbbentenem arra, hogy képes vagyok az időm egy részében őt kihagyva létezni.

– És egyébként sem értem, milyen jogon vonsz kérdőre.

– Féltelek.

– Jaj, hagyjuk már! – veszítem el a türelmemet. – Te egy kicsit többször bántottál meg, mint ő.

– Jó, ezzel nem vitatkozom, de rólam mégsem mondható el, hogy hardpornóban utazom.

Megdermedek, Stephen pedig gyanakodva húzza össze a szemöldökét.

– Azt mondtad, bevallotta.

– Azt mondta, hogy bevállalt pár filmet... – suttogom megsemmisülten. Nem, arról nem volt szó, hogy nem egyszerű szexfilm...

– Azt viszont nem mesélte el, milyeneket? – Stephen felkacag, de nem is igazából rajtam nevet, inkább mintha nem hinné el, hogy ez komoly. Megcsóválja a fejét, és kitölt nekem egy újabb felest. – Balek vagy, Matty.

Felugrom az asztaltól, a szék hangos csattanással ér földet, Stephen pedig reflexből dől hátra.

– Miért csinálod ezt velem? – sziszegem, de állja a tekintetemet, és ez még jobban feldühít.

– Fel akarom nyitni a szemed.

– És ha én le akarom csukni?!

Megint üvöltök vele, de ezúttal meg sem rezzen. Lassan, nagyon lassan kel fel a székről, az aurája szinte izzik, és ha nem lennék rá ennyire mérges, reszketve húznám össze magam.

– Miért jó az neked, ha ennyire naiv vagy? – kérdi remegő hangon, és érzem, hogy most tényleg visszafogja magát, mert legszívesebben ő is ordítana velem. A feszültség olyan erővel vibrál közöttünk, hogy attól félek, berobban a lakás. Stephen azonban további kommentár nélkül magamra hagy, de egy perc sem telik el, visszajön, és a mellkasomnak szorít egy DVD-t.

– Akkor rajtad áll, megnézed-e, hogy a drágaságodat három pasi gyűri maga alá. Nagyon... tanulságos.

Nem kapok levegőt. Csak a haragtól lángoló szempárt látom, a szavai közben belém marnak, szabadulni akarok. Észre sem veszem, mikor fonódnak az ujjaim a DVD tokjára, csak azt tudom, hogy el kell tűnnöm innen, lélegzethez kell jutnom. Olyan erővel vágom be az ajtót magam után, hogy visszhangzik a lépcsőház.