Vékony jég

Első kiegészítő, 1. rész

Néhány hónappal később

Legalább tizedjére vitatkozunk ezen. Mondanám, hogy unom, de Lucasszal még veszekedni is szeretek, bár ezt sosem kötném az orrára. Levágja a mosogatórongyot a csap mellé, szikrázó szemekkel megpördül, Samantha pedig pontosan ezt a pillanatot választja, hogy belépjen a csatatérre.

– Nektek mi bajotok van? A ház elé is kihallatszik a hangotok. És most a veszekedésre gondolok.

A poénért tőlem kiérdemel egy vigyort, Lucas viszont csak fáradtan, mi több, ingerülten felsóhajt, és a konyhapultnak dől. Szerintem ilyenkor nincs tudatában, mennyire szexi.

– Ezt bízd a felnőttekre! – feleli, ezért viszont én harapok.

– Ugyan már, Lucas. Tizennyolc éves, ráadásul őt is érinti.

Lucas úgy néz rám, hogy előre félek attól, tényleg elküld a fenébe, de váratlan segítségem érkezik.

– Na, jó, ki vele, miről van szó! – szól ránk Samantha, Lucas viszont tovább köti az ebet a karóhoz.

– Ebbe ne szólj bele!

– Lucas... – csitítom, mire idegesen a hajába túr. Kihúzza a tincsek közül a gumit, majd újra nekiáll összefogni. Ez a pótcselekvés azután tűnt fel, hogy hozzájuk költöztem. Talán otthon én is máshogy vezetem le a feszültséget, ki tudja. Már nem emlékszem.

Tisztán látom a pillanatot, amikor Lucas feladja. Komolyan Samanthára néz, majd kiböki:

– Az orvos szerint Jennek jót tenne a környezetváltozás.

– Mármint költözzünk el? – kérdez vissza a lány meglepetten, Lucas pedig bólint.

– Igen. Tudom, itt vannak a barátaid, az iskolád...

– Barátaim? – nevet fel Samantha élesen. – Bátyus, egy éve nulla szociális életem van. Nincsenek barátaim, Jennek meg még annyira se – magyarázza, sikeresen Lucasba fojtva ezzel a szót. Van mit tanulnom tőle.

– Azt mondod, jobb lenne?

– Simán – vágja rá azonnal, én pedig jelentőségteljesen Lucasra pillantok.

– Látod, ha az elején megkérdezed, nem rágod magad ezen napokig.

– Most ezt muszáj volt? – vágja rá dühösen, én viszont megvonom a vállamat. Ha egyszer igaz. Az elmúlt három hetünk ekörül forgott, közben meg csak be kellett volna avatnia a húgait. Folyton elfelejti, hogy már ők sem annyira kicsik, mint képzeli.

– Évközben nem költözöm – jelenti ki határozottan, ezzel viszont meg sem kísérlek vitatkozni, érhető az indok. Samantha szintén nem mond semmit, csak felkap egy almát, de mielőtt kimenne a konyhából, megtorpan.

– Jövőre engem nem érint, úgyis egyetemre megyek.

– Majd ha felvettek, akkor légy ilyen öntelt – válaszolja Lucas, mire Samantha felkacag.

– Láttad te mostanában a jegyeimet? Felvesznek.

Annyira magabiztosan jelenti ki, hogy akaratlanul arra gondolok, le sem tagadhatják a vérköteléket.

– Ajánlom is.

– Apropó, bátyus, visszatérhetünk az autó kérdésére? – vált témát Samantha hirtelen, Lucason pedig megint feszültség lesz úrrá.

– Mondtam, hogy nem kapsz kocsit.

– De miért nem? – faggatja Samantha, és én is újra Lucas felé fordulok.