Lehullott falevél

Harminc

Darren

Már megint a tükör előtt állok azon gondolkodva, hogy ki volt az az okos ember, aki ilyen bonyolulttá tette a nyakkendők megkötését. Szerintem sokkal egyszerűbben is meg lehetett volna oldani. Igaz, nem lenne olyan szép, de legalább nem kéne azon gondolkodnom, hogy elkések a randimról Lorie-val. Amit tényleg nem szeretnék, hiszen a mai egy nagyon fontos nap lesz. Már egy ideje tervezem és várok, hogy a megfelelő idő eljöjjön, és tegnap úgy éreztem, hogy nem halogathatom tovább.

Nem a legszebb csomót kötöm a nyakkendőre, de őszintén, rosszabb is lehetne. Szerencsémre Lorie nem az a lány, aki sokat ad a külsőre, főleg nem a máséra. Egyszer mesélte, hogy mennyi olyan tinédzser páciense volt, akik egyszerűen nem tudták elfogadni azt, amit a tükör meg a mérleg mutat, holott teljesen normális testsúlyuk volt. Itt enyhén kiemelte, hogy mindezt az elcseszett társadalmunk és a túlzottan tökéletes szociális média okozhatják. Nem csodálkozom, lassan senkinek számítasz, ha nem találnak meg a netem, vagy ha nem kebeleztek még be ezek a platformok.

Miután egy valamennyire elfogadható csomót kötök a selymes anyagra, szépen elrendezem, a kezembe veszem a zakót, amit a mai alkalomra még ki is tisztíttattam. Hiába, ha egy előkelőbb ruhadarab hosszabb ideig van egy nagy szekrényben használatlanul, hajlamos bedohosodni.

A cipőm már a lábamon, induláshoz készen állok, ám mielőtt kilépnék az ajtón, még gyorsan előveszem a telefonom és bepötyögöm Lorie nevét, majd gyorsan elküldöm, hogy indulok. Tudom, hogy ez egy kis gesztus, de szeretném, ha tudna róla, hogy hol vagyok.

Sosem értettem azokat a haverokat, akik mindig azzal büszkélkedtek, hogy a csaj, akit éppen fűzögetnek, órákat kell várjanak arra, hogy egyáltalán válaszoljanak. Olyan haverom is volt, aki - ha egy csaj valami olyat mondott, ami neki nem tetszett - képes volt azonnal kitörölni a számát, és már is visszatért az online társkeresőre új prédára vadászni.

Én sosem értettem ennek az egésznek a lényegét. Mert ha engem egy lány különösen érdekelt, akkor semmi sem tudott visszatartani attól, hogy gyorsan válaszoljak. Habár tény, hogy úgy általánosságban nem szeretek megvárakoztazni embereket, így számomra az ilyesmi teljes mértékben megbocsájthatatlan. Akár a csillagokat is lehoznám egy nőnek, aki besomfordált a szívembe és tíz lakattal zárta be az ajtaját. De az utóbbi időben rájöttem, hogy ezzen mostanság csak én vagyok így. Az úriemberség manapság teljesen eltűnt a Föld felszínéről.

Mire a gondolatmenetem a végéhez ér, már az autóm ajtaját nyitom. Gyorsan beülök a vezető ülésre és amilyen gyorsan csak lehet, beüzemelem a járgányt. Nem mondom, rettentően izgulok a mai nap miatt, de reménykedem benne, hogy egy ilyen lány mellett, mint az én Lenie-m, erre semmi szükség nem lesz. A kezem a jelzőn és a lábam már a gázpedálon van. Amint a forgalom engedi, azonnal elindulok. Minél hamarabb a közeleben szeretném tudni azt a lányt. Túlságosan fájó a hiánya, pedig alig pár hete libbent az életembe. Egy percét sem bánom, már szükségem volt valakire, aki segít újraértékelni a párkapcsolatok fontosságát.

Ismét hamar odaérek a lakása elé. Nagyon nagy szerencsém, hogy ennyire közel lakik hozzám, és nem kell bemennem érte a városközpontba, mert akkor szinte biztos, hogy elkésnék. Ebben az órában rettenetes a forgalom, mintha mindenki egyszerre végezne a munkahelyén és egyszerre döntene úgy, hogy autóba száll, ezzel megkeserítve mások napját, ugyanis valljuk be, nem mindenki született sofőrnek. A legtöbbje ezt természetesen sosem fogja elismerni.

Egy nyikorgó hang érkezik Lenie lakása irányából, így azonnal arrafele fordulok. Egy pillanatig eltátom a szám, mert az említett lány egyszerűen elvarázsol. A szokásos fekete és szürke ruhák helyett most egy izzóan vörös, testhez simuló, combközépig érő ruha van rajta. Ha meg tudnék szólalni, akkor sem hagyná el semmi más a számat, mint egy „wow" vagy egy „hűha". Arról nem is beszélve, hogy a dekoltázsa csak úgy vonzza a férfiszemeket. Remélem, egyetlen más honfitársam sem próbál majd meg pillantást vetni Lenie-re, különben kénytelen leszek kiszúrni a szemüket. Ő az enyém. Ma estére biztosan.

Az említett lány eléri az ajtót, majd egy határozott mozdulattal kinyitja és beszáll. A csinos kis ruha enyhém felcsúszik, miközben elhelyezkedik az anyósülésen, én meg szó szerint magamra kell parancsoljak, hogy ne bámuljam a fedetlen belsőcombját.

- Szia, idegen - köszön azzal a selymes hangjával, majd egy kattanás jelzi, hogy az övét becsatolta, így készen áll az induláshos.

- Szia, Lenie. Gyönyörű vagy ma este. Ez a ruha... egyszerűen hűha. Hol rejtegetted eddig? - incselkedek vele egy keveset. Imádom nézni, ahogy elpirul a bókjaimtól.

- Néha szükség van egy kis változatosságra, és mennyire tűnnék titokzatosnak, ha a szekrényemben lévő összes ruháról képes leírást adnék neked?

Semennyire, ebben igaza van. És bár tényleg nagyon szeretném tudni, hogy mit rejt az a szekrény még, sokkal jobb, ha ilyen apró meglepetésekkel tudatja velem a ruhatára tartalmát.

- Hova megyünk most? Mert annyira titokzatosan fogalmaztál, amikor megírtad, hogy csípjem ki magam - szól hozzám kíváncsian a barnahajú lány az anyósülésben. Szó szerint rá kell szóljak a kezemre, hogy még nem szabad megérintenem a selymes bőrét. Azt egy kicsit későbbre tartogatom, ha a ma este sikeres lesz. És terveim szerint az lesz.

- Az meglepetés, Kiscsillagom - kacsintok rá sejtelmesen. - Tán nem türelmetlen vagy? - kérdem tőle, miközben figyelem az út irányát. Már csak egyetlen letérő választ el minket az úticélunktól.

- Sosem szerettem a meglepetéseket. Általában az ilyesmi mindig inkább negatív volt, mint pozitív számomra. De rendben, elfogadom, hogy titokban szeretnéd tartani - mondja halkan, majd még mormol magának valamit, amit nem értek. Néha egy kicsit sajnálom, hogy a dolgokat, amiben bizonytalan, azt megtartja magának. Szeretnék segíteni neki, amiben tudok, hogy minél jobban érezze magát a közelemben.

- Megígérem neked, Lenie, hogy ez egy szép meglepetés lesz - fogom meg a kezét és rászorítok egy picit biztatásképpen.

Hálás mosollyal néz rám, majd ismét az útra szegezi a szemét, ám a kezét még mindig az enyém alatt pihenteti. Amint elérjük a lehajtót, jelezve térek a célunk irányába. Legbelül szétveg az ideg, mert nagyon szeretném elnyerni ezzel az estével a tetszését. Évek óta nem vágytam annyira egy randi sikerére, mint ma este.

Amint elérünk egy kis erdőszéli parkolóhoz, beállok két vonal közé és leállítom az autó motorját. Kicsatolom a biztonsági övet és kiszállok a kocsiból. Gyorsan átszaladok a másik oldalra, és mielőtt kinyitná az ajtót, kitárom az ajtót Lenie-nek. Hálásan néz rám, amikor még a kezemmel kisegítem a járműből. Csak most veszem észre, hogy azért ilyen nehézkes a kiszállás, mert egy piros magassarkú ékesíti az apró lábát. Igazán szexi látvány, nem fogok hazudni.

- Hűha - reagálja le a lány a helyet, amíg én becsukom az ajtót és lezárom azt. - Gyönyörű ez a hely!

Valóban gyönyörű az erdő szélén álló kis fából készült vendéglő. Nagymedvének nevezték el, ami illő név, mert nem egyszer történt meg, hogy éjszaka egy nagy, bundás lény látogatott be, mert éhes volt. Szerencsére, napközben meg este elriasztja őket az idejáró nép hangzavara, viszont az éjszaka csendje már nem elég arra, hogy visszatartsa őket ettől.

A mai éjszakában nem a hely az egyetlen szépség, ami vonzza a szemet. Hiszen itt egy lány, akit amióta megláttam, nem tudom levenni róla a szemem. És remélem, hogy egy ideig így is marad.