Lehullott falevél

Harmincnégy

Az anyáékkal való találkozás elég sikeres volt, hiszen Darren bekuckózta magát a szívükbe és láttam a szemükben, hogy igazán örülnek, hogy végre nem sanyargatom magam, hanem visszataláltam az életútamra. Tisztában voltak azzal, hogy mennyire nehezen viseltem a vőlegényem elvesztését, hogy igazából arról sem voltak meggyőződve, hogy valaha is visszatérek az úgy nevezett "zombi-módból". De megtörtént és a szüleim öröme egyszerűen leplezetlen. Darren jelenléte anya számára rendesen nyugtató hatással bírt, hiszen innentől kezdve nem kell majd minden nap majd azon aggódnia, hogy eszem-e rendesen, hogy elengedtem a borosüveg nyakát, vagy hogy a tisztálkodás hiányában nem-e fulladtam bele a saját testszagomba. Ez hirtelen elmúlt és ezzel teljes megnyugvás következett számára. Meg persze apa szeme arról is árulkodott, hogy végre valaki az oldalamon, akit "fiam"-nak tud nevezni.

Nem arról van szó, hogy a szüleim nem szerették Dan-t, inkább arról, hogy jobb választásnak tartják Darren-t. Nem tudom, nekem mindkettő nagyon jó választásnak tűnik.

Most, hogy ismerik, már megnyugodtam egy picit. A munkám folytatása is fontos volt, de ez a kapcsolat egy picivel fontosabb. Végre eljutottam arra a pontra, ahol már nem sírom vissza a múltamat, hanem inkább izgatott vagyok a jövőmmel kapcsolatban. Dan-t nagyon szeretem még most is és nem telik el nap anélkül, hogy ne gondolnék a vele szerzett emlékekre, de már nem fojtogat a sírógörcs közben, hanem mosolygok. Arról nem is beszélve, hogy szerintem ő küldte nekem Darren-t. Persze sosem esett róla szó, hogy mi lesz, ha valamelyikünk elmegy, de egy dologban biztos vagyok: mindenképpen azt szerette volna, ha nem szomorkodnék a halála miatt, hanem boldogan élek tovább. És azt hiszem, Darren mellett ismét teljes mértékben tengnek bennem a boldogsághormonok. És mindezt csoki nélkül, ami nem rossz teljesítmény.

✨

Épp a megérdemelt szombat délutáni pihenésünket töltöttük, amikor a csendet megtörte Darren hangos csengőhangja. Azonnal a telefonja után nyúl, majd nyomban lehervad a mosolya, amint meglátja a képernyőn szereplő nevet. A száját elhúzza, de azért fogadja a hívást.

- Szevasz, haver - köszön bele a telefonba. A vonal másik végén hatalmas a hangzavar és még én is hallom, pedig nincs kihangosítva a készüléke. - Chad, nem vagyok egyedül, itt van velem Lenie és kizárt dolog, hogy egyedül elmenjek abba a házibuliba.

A másik oldalon lévő Chad azonnal feldobja az ötletet, miszerint mindkettőnket szívesen látnak, hiszen ahogy ő mondja „jut bőven pia mindenkinek".

Darren arcáról lerí, hogy semmi kedve sincs elrángatni engem abba a társaságba, viszont egy dologban nem értek egyet vele. Chad a barátja és bár friss a kapcsolatunk, nem kellene miattam hanyagolnia a baráti kapcsolatait.

Miután beleszól a telefonba, hogy várjon egy picit, az egyik kezével letakarja a mikrofont és felém fordul, ám mielőtt megszólalna, megteszem én:

- Szerintem ez nem is olyan rossz ötlet. Igazából ránk férne egy kis szórakozás és őszintén szólva szívesen megismerném a barátaidat - vetem fel az ötletet neki.

- Biztos vagy ebben, Lenie? Nem vagyok elég szórakoztató neked? - somolyog selytelmesen, mire nekem azonnal beindul a fantáziám. Persze sosem mondanék nemet egy kis lepedőakrobatikának, de most nem ez a lényeg. Azt máskor is csinálhatjuk.

- Darren, mennyire jó barátod Chad?

- A legjobb haverom gyerekkorom óta.