Lehullott falevél

Húszonegy

Miután anya kellőképpen kifaggatta Darren-t a magánéletéből, valahogyan elköszönünk tőle, és a pár méterrel arrébb parkoló Landrover-hez sétálunk. Ahányszor elmondta anya, hogy milyen "fess fiatalember" Darren, ezer százalék, hogy holnapra az összes barátnője, rokonunk, szomszédok tudni fognak róla.

Ami azért nem lenne az ínyemre, mert Dan szülei is megtudnák. És biztos vagyok benne, hogy ők még gyászolják a pici fiukat, én pedig itt élesztem újra a szerelmi életemet. Ezért sem szerettem volna ezt az egészet nagy dobra verni.

Dehát anya ő anya. Ha nagyon megörül valaminek, akkor legszívesebben az egész világnak szétkürtölné. És minek örül a legjobban egy édesanya? Ha a gyereke boldog!

- Anyukád nem semmi egy asszony - jegyzi meg Darren, amint becsukjuk az autó ajtaját. - Kicsit talán hiperaktív.

- Anya? Dehogy. Ő csak akkor ilyen, ha olyasmit hall, ami feldobja. A szerotonin nagyon felpörgeti - vonom meg a vállaimat. Épp a biztonsági ővvel babrálok, ezért sem figyelek rá. Ám ismerem eléggé, hogy tudjam, hogy a következő mondata - bármi is legye az - zavarba fog hozni.

- És mi is dobta fel anyukádat ennyire? - mosolyog rám a csábos félmosolyával, én pedig enyhén elpirulok. Tudtam, hogy ez lesz.

- Áh, csak az, hogy látott más emberrel is szocializálódni, mint a munkatársaim és Amy - forgatom meg a szemeimet, mert nem akarom felpumpálni az egóját a csillagos égig. Naná, hogy anyám miatta repesett az örömtől, de ezt nem fogja az én számból hallani. Elég okos ahhoz, hogy rájöjjön, mi a helyzet.

- Egyáltalán nem az, hogy a lányát boldogabbnak láthatja azok után a szürke hónapok után, ugye? - kérdezi enyhén beképzelten. Hogy lehet ennek az embernek mindig igaza? Belelát a fejembe vagy mi? Nem tudom, hogy a fenébe csinálja, de nagyon meglep.

- Nem - rázom meg a fejem gyorsan, mire ő elneveti magát. Tudtam én, hogy nem veszi be. Azért egy picit örülök is, meg nem is, hogy tisztában van ezzel a ténnyel. Mármint, ha valaki tudja, hogy ő a boldogságod forrása, akkor nagyon nagy hatalmat adsz a kezébe. Rajta múlik, hogy továbbá is boldoggá tesz, vagy összetör téged. És mivel én jártam már azon az oldalon, nem szeretném még egyszer ezt megélni. Azt nem igazán élném túl.

- Lenie, nem akarok nagy reményeket adni neked, de önszántamból sosem bántanálak - jelenti ki határozottan, én pedig elhiszem neki. Sosem tett semmi olyat, amivel bántana. Inkább támogatott, vígasztalt, mellettem állt. Visszahozta a boldogságot az életembe. - Szóval nyugodtan elmondhatod az igazat.

Na jó, remélem nem lesz ebből maradandó károm.

- Anyának nagyon szimpatikus vagy, mert boldognak lát melletted. Dan halála után konkrétan vegetáltam a kanapén. Csak azért álltam fel onnan, hogy megmikrózzam az ételemet, új üveg bort bontsak és hogy vécére mehessek. Sokszor még az ágyamig sem másztam el, hogy ott alhassak. Így amikor meghallotta, hogy Amy-nek sikerült kirángatnia a házból, majd kiugrott a bőréből. Azt meg se említsem, hogyan reagált, amikor bejelentettem, hogy bérletet váltottam egy konditerembe. Szóval igen. Szimpatizál, mert nem hagyod, hogy az önsajnálatomban fulladozzak, hanem kirángatsz, foglalkozol velem, kicsit meggyógyítasz - fejezem be a hirtelen őszinteségi rohamomat. Darren mellettem meg sem szólal. Szerintem rettenetesen megleptem.

Darren

Nem tudom, hogyan reagáljak a lány szavaira. Őszintén meglep, hogy ilyen rövid idő után így vélekedik rólam. Alig ismerjük egymást, mégis mintha mindig ismertem volna. A furcsa pedig az, hogy már akkor ezt éreztem, amikor belépett a Sweat ajtaján. Egyszerűen megbabonázott. Nem a külsejével. Igaz, hogy egy rossz szavam nem lehet rá, hiszen bomba nő. Éreztem rajta, hogy nem éppen boldog, és elhatároztam, hogy mindenképpen segíteni akarok rajta. Ő volt az új kihívásom. A megszelidítésre váró vad musztángom.

De az, hogy ő úgy néz rám, mint egy szuperhősre, megmelengeti a szívemet. Azokkal a zöld szemekkel felkelti bennem az alvó oroszlánt. Legszívesebben azonnal leteperném, mert szédítő vágyat ébreszt bennem, de tudom, hogy ő nem ezt érdemli. Gyengédséget, támogatást meg végtelen szeretetet. És igen, ez is egy kihívás számomra. Mert még soha nem éreztem senki iránt így. Futó kapcsolataim meg szerelemnek hitt fellángolásaim voltak, de sosem éreztem teljesnek magam. Mondhatni csak az imidzsem miatt voltam azokkal a lányokkal, nehogy puhánynak higgyenek. Utólag persze rájön az ember, hogy jobb az egyedüllét, mint számtalan üres, értékek nélküli kapcsolat, de akkor már túl késő.

Most pedig itt ül Lenie mellettem, aki szó szerint összezavar. Eleinte nem tudtam, hogy csak ágyba szeretném vinni vagy baráti kapcsolatot szeretnék vele, de most már inkább a rendes kapcsolat felé hajlok. Hogy bármikor megcsókolhassam. Hogy olyan helyen érinthessem, ahol nem sokan. Hogy én legyek az, akivel az álmait, a vágyait megossza.

Azt hiszem, teljesen beleszerettem Lorena Bay-be.

- És hova megyünk most? - szólal meg gondolataim főszereplője. Gyorsan megrázom a fejem, hogy elűzzem a gondolataim. Attól tartok, ha folyton erre gondolok, akkor ki fog csúszni belőlem, és elijesztem. Tudom, hogy még nem áll készen arra, hogy ismét kapcsolatba bonyolódjon. Türelmesnek kell lennem vele, ha hosszú távon tervezek vele.

- Elviszlek az én helyemre.

- A te helyedre? - kérdezi meglepve, mintha nem számított volna erre. Mintha csak a lányoknak lehetne ilyen.

- Oda szoktam menni, ha gondolkodni szeretnék - vonom meg a vállaimat. Tényleg csak egy egyszerű hely, de mivel számtalanszor kötöttem ki ott bizonyos események után, mintha vonzzana engem. Így hát ez az én helyem.

- Tudnak mások is róla? - kérdezi félve. Tudom, hogy nem tolakodásnak szánta. Csupán érdeklődik.

- Csak a legjobb barátom, Mason tud róla. Rajta kivül még senkit nem vittem oda - jelentem ki lazán. A szemem sarkából figyelem a reakcióját. Csak mosolyog.

Szeretem ezt a mosolyt.

- Szóval én vagyok az első lány, akit odaviszel?

- Miért olyan meglepő ez? - érdeklődöm finoman, mire ő elpirul. - Na, ki vele, Lenie!

Kicsi nyaggatásra szorul, de végül belevág a véleménye kifejtésébe.

- Mert te Darren vagy. A nőnemű egyedek 99 százaléka nyálcsorgatva néz utánad az utcán, az edzőteremben vagy bárhol máshol. Arról nem is beszélve, hogy mennyire vágynak mind a figyelmedre. Kihívó ruhák? Pipa. Csak arra vágynak, hogy rájuk nézz, esetleg letaperold őket. Mert rettentően szexi vagy! - fejezi be a véleménykifejtését. Amint rájön, hogy mit mondott, azonnal elszégyelli magát, és az ablakon bámul tovább kifelé. A fejemet teszem rá, hogy paradicsomvörös.

- Szóval szexinek találsz? - mosolyodom el a vallomásán. Dagad a mellem, hogy ezt gondolja rólam. Mert akkor ez azt jelenti, hogy bejövök neki.

- Azt nem mondtam. Csak azt, hogy mindenki más annak talál - próbálja menteni a menthetőt, de nem igazán megy neki. Már kimondta. Már megtörtént. Már tudom, hogy az ő szemében szexi vagyok.

- Álmodozz csak hercegnő! - mondom, és a további 15 perc utat csendben töltjük.