Lehullott falevél

Tízenkettő

- Akkor egy hét múlva - köszönök el Cindy-től, aki egy pillanatra abbahagyva a dolgát visszaint nekem, majd folytatja a telefonálást. Nem irigylem, elég sok dolga van.

A liftet várva tárcsázom Amy-t, mert megígértem neki, hogy beszélünk. A fülhallgatómat előkotrom a táskámból, majd a telefonba és a fülembe dugom. Már kicseng, úgyhogy türelmesen várok, hogy a barátnőm felvegye a telefont. Bár őt ismerve még várhatok, mert ő a csengőhangjára táncol, és nem egyből azért rohan, hogy nehogy megvárakoztassa a vonalban lévőt. Így most is csak a hatodik csengés után veszi fel.

- Na mizu, Lorie? Milyen volt a beszélgetés Landon-nal? - vág bele egyből a közepébe köszönés nélkül, ami belőlem csak egy szemforgatást vált ki. Közben a lift is megérkezik, így beszállok, megnyomom a földszint gombot, és válaszolok Amy kérdéseire.

- Neked is szia, Ames. Minden rendben volt, de tudod milyenek a pszichológusok. Minden szavunkat és mozgásunjat kielemzik - panaszkodok neki játékosan, de ő csak elneveti magát.

- Nem mintha te nem azt csinálnád.

- Csinálnám én, ha Landon végre visszaengedne a munkámba. Dehát még van 9 alkalom, és fogalmam nincs, hogy miket fog kérdezni, miről akar majd beszélgetni, de azt tudom, hogy előkerül majd nála is ez a „hagyd már a remetésdit", és akkor meg el kell mondjam neki, hogy nem állok még készen arra, hogy bárkivel is összejöjjek - hadarom el a tényleges aggályaimat. Eközben a lift is földet ér, én meg kilépek belőle, gyorsan átszelem az előteret, majd az ajtót kinyomva kilépek a friss februári napba. Igaz, holnaptól már márciust írunk, ám ebben a városban szokásosan csak április közepétől számíthatunk elfogadható időjárásra, addig meg még sokáig fagyoskodhatunk.

- Tudod, hogy ez mind a te érdekedet szolgálja. És tudod te, hány ember vágyik arra, amire te most nem? Én bármit megadnék egy normális pasiért, aki nem csak a bugyimba akar befurakodni, hanem a szívembe is - jelenti ki, én pedig sóhajtva megdörzsölöm az arcom.

- Igen, Amy, tisztában vagyok ezzel, de én már megkaptam az én mindenemet, és nem hinném, hogy egy embernek több igaz szerelme is lehet. Az úgy nem lenne fer mással, ha én össze-vissza pasizgatnék. De főleg nem lenne fer Dan-nel szemben. Tudom, hogy azt akarná, hogy boldog legyek, de még nem állok készen rá. Akkor nem, ha tudom, hogy bármelyik pillanatban köddé válhat a boldogságom. Ennyit nem ér az egész - rázom meg a fejem, ám telefonon keresztül ő ezt úgysem láthatja.

- Azért rettenetesen tisztellek, hogy ennyire reálisan gondolkodsz, Lorie, de neked is jár a boldogság. Tudod hány pasi él a földön? Legalább 3 és fél milliárd. És hány lány nem akar szerelmet? Rengeteg, ezért sem gondolom azt, hogy ne érdemelnél egy második esélyt. Mindenki érdemel. Persze akkor, amikor készen állsz rá. Hosszú folyamat a gyász, és tényleg nem lenne fer más érzéseivel játszanod. Csak arra kérlek, ha valaki tényleg felkelti a figyelmedet, ne lökd el azonnal magadtól, hanem add meg az esélyt neki, hogy eldöntse, akar-e akkora felelősséget vállalni, hogy a te összetört szívedet megragassza. Oké? - fejezi be a kis szónoklatát, mire elmosolyodom. Tényleg ő az egyetlen, aki tűzön-vízen át támogatna bárhol, bármikor.

- Rendben. Megígérem, ha valaki lesz oly' bátor, hogy az én elcseszett életemet próbálja szebbé tenni, nem utasítom vissza - adom be a derekam sóhajtva, majd eszembe jut valami. - Apropó normális pasi. Talán ismerek egyet, aki egész jó partinak minősül.

- Te vakrandit szerveznél nekem? Na ne! Nem és kész! Emlékszel a múltkor, amikor az egyik unokatestvéreddel próbáltál összehozni?

- Jason-nel? - nevetem el magam, mert ezt a vicces sztorit mindig felemlegeti, és sosem unom meg.

- Igen, azzal a fafejjel, aki annyira béna volt, hogy a barackszínű nyári ruhámra borított egy egész üveg vörösbort, mert egy darázs nem hagyta őt békén - akad ki a barátnőm, amitől csak még jobban nevetek. - Ezek után nem lehetsz a Kupidóm!

- És mi van, ha azt mondom, hogy ezt a pasit ismered, és kedves, jóképű, és odáig van érted? Arról ne is beszéljünk, hogy te is oda voltál érte főiskolás korunkban.

- Ha Landon-ról van szó, felejtsd el! Megtanultam nem a múltban élni, és ha annó nem kellettem neki, most mégis mi a hóhér pöcséért kedvelne? Nagyobb a szám, ezzel egyenes arányosan nagyobb a mellem, és a popsiedzést sosem hagyom ki. Mellesleg ha ilyen felszínes okok miatt tetszenék neki, akkor inkább nem, kösz - rak pontot a témánk végére.

- Jó, egy ideig nem feszegetem ezt a dolgot, főleg nem próbállak meg összehozni bárkivel is, mert tudom, hogy nem szeretnéd - jelentem ki, majd a táskámban kezdek el a kulcsaim után kutatni, mert még egy sarok, és otthon is leszek.

- Köszönöm! - mondja, mire én felhorkanok. - Akkor egy óra múlva nálad vagyok, hogy mehessünk megmozgatni azt a gizda segged - énekli a telefonba, majd köszönés nélkül lerakja. Mindig ezt csinálja ez a nőszemély, engem meg rendesen kiakaszt. De így szeretem.

A bejárati ajtóhoz érve kinyitom az ajtót, majd felszambázok a másodikra, és az ajtót kinyitva belépek a lakásba. Emlékszem, amikor Dan-nel kiválasztottuk ezt a kis kuckót, az volt a fontos, hogy ne kelljen sokat mennem a munkahelyemig, mert jogsim az nincs. Hogy miért? Igazából sosem éreztem szükségét, mert egy autót megvenni és fenntartani elég költséges dolog. De most, hogy egyedül maradtam, talán beiratkozom egy tanfolyamra.

A cipőmet és a kabátomat gyorsan ledobom magamról a komódra, a táskám a nappaliban a kanapén landol, én pedig gyorsan a konyhába sietek, hogy ehessek valamit, mielőtt Amy ideérne. Elég éhes vagyok, mivel reggel csak egy gyümölcsturmix ment le a torkomon, ami nem a legtelítőbb étel a világon. A hűtőből kiveszem a tegnap este előkészített salátámat, az asztalra teszem, majd kiveszek egy villát a fiókból, és leülök enni.

Gondolkodok. Ám most nem Dan jár a fejemben, hanem Landon. Igen, ő, mivel Amy rosszul tudja. Igenis bejött Landon-nak akkorjában, csak a kis hülye azért nem lépett, mert azt hitte, hogy ha nem jönne össze a dolog, akkor elrontja a barátságunkat. Igen, a munkatársam a kettőnk közti kapcsolatot féltette, mert tudta már akkor is, hogy ha minden kötél szakad is, én Ames-szel maradok, mert ő a legjobb barátnőm. De most, hogy már idősebbek vagyunk, és talán érettebbek is - ez a barátnőmre nem minden esetben igaz -, megpróbálkozhatna. Elmondhatná végre az érzéseit ennek a csupaszív és impulzív lánynak, mert nem eszi meg. Sőt, ha megtudja, hogy mindeddig tévhitben élt, akkor megenyhül.

Gyorsan a táskámhoz rohanok, és a telefonomat előkapva írok egy üzenetet Landon-nak.

Én: Szerintem itt az ideje, hogy elvidd Amy-t egy randira, és mindent bevallj az elnyomott érzéseidről. 😊