Lehullott falevél

Húszonnégy

Darren

Semmi kedvem a mai bulihoz, Chad - küldöm el az üzenetet a legjobb haveromnak. Péntek este van, a legtöbb korombeli csak most veti bele magát az éjszakába, hogy aztán hajnalban seggrészegen essen haza és aztán az egész napot az ágyban töltse jajjgatva. Kösz, nem.

Más terveim vannak a ma estére. A terveim sokkal szebbek, sokkal kecsegtetőbbek.

Van kedved ma nálam tölteni az éjszakát? - írom meg az egyetlen embernek, aki most a gondolataim nagyrészét uralja. Persze nem várom el, hogy azonnal ugorjon, de nagyon jól esne, ha valahogyan mégis itt kötne ki.

Nem vagyok az a nagy romatika szakértő, viszont teljesen megijedek magamtól, amikor néha beugrik a fejembe a kép, ahogyan a kanapén ül a karjaim között. Ahogy elképzelem, hogy egyre közelebb vonom magamhoz, hogy megcsókolom, melengeti a befagyott szívemet.

Még nem szerettem úgy igazán senkit. Vagyis nem mondhatom, hogy valaha is szerelmes lettem volna. Talán testi vonzalmat éreztem már, de sosem ennyire erőset, mint Lenie-nél. Nála még egy nagyon erős lelki vonzalom is kialakult már. És ez eléggé ijesztő.

A kezemben tartott iPhone megrezdül, ami egyet jelent. Lenie válaszolt nekem.

Nem tudom, töltsem? - olvasom el az üzenetét, ami egy hangos horkanást csikar ki belőlem. Most tényleg játszani akar velem ez a nőszemély? Na neeee. De megadom magam. Nem tudok vele ugyanolyan hűvös és komor lenni, mint az előző nőkkel, akikkel eddigi életem során dolgom volt.

Ha szépen kérlek, akkor itt töltöd az éjszakát? - kérdem tőle izgalommal várva a válaszát. Tudom, hogy még csak most ment el az üzenet, de olyan nehéz türelemmel várni, hogy írjon.

Megpittyen a telefon, amitől azonnal feljebb megy a pulzusom.

Amy itt van nálam, nem tudom, hogyan reagálna, ha kiraknám őt, hogy veled töltsem az éjszakát - olvasom letörve. Természetes, hogy a legjobb barátnő élvez ilyenkor elsőbbséget. Végülis ő volt vele a legnehezebb időszakában, ő segítette át a gyászán. Ki vagyok én, hogy miattam dobja őt. És ez - gondolat enyhén elrontja a kedvem.

Ismét megrezdül a telefon a kezemben.

Naná, hogy megy. Mikor? - A - írja Amy nekem, amitől azonnal felvirul az arcom. Nem tudom, hogy miért csinálja ezt Amy, de egyszer még meghálálom neki, hogy ennyire támogatja Lenie-t. És persze nekem is segít a kis Cupido.

Amikor jó neki, érte megyek - írom meg neki gyorsan remélve, hogy minél hamarabb a közelemben tudhatom a barna szépséget. Azok a zöld szemei annyira igézőek, hogy ha lehunyom a szemem, tisztán látom őket.

Jesszusom, ha most bármelyik haverom hallaná a gondolataimat, a megmondaná, hogy még a nyál sem ennyire nyálas, mint én. És ezzel egyet tudok érteni. Tényleg átmorfálódtam egy igazi hős szerelmessé egyetlen nő kedvéért. Amiről egy cseppet sem tehetek, mert Lorie egyszerűen csodálatos.

Az, hogy eddig miért nem állt mellém a szerencse a szerelem terén, valószínű azért volt, mert sosem adatott meg nekem az az igazi családi melegség. Anyukám meghalt, amikor még csak 5 éves voltam, apukám pedig belebetegedett ebbe. Nem sokra emlékszem azokról az időkről, arra viszont tisztán, hogy apa egyik pillanatról a másikra elfelejtett mosolyogni. A szemeiből teljesen kimúlt az a csillogás és ennyi volt. Utána nagyon sokat voltam a nagyiéknál. Ha pedig mégis apánál kötöttem ki, akkor nem éreztem jól magam. Mondjuk elég nehéz úgy, hogy a lakás minden pontja bűzlik az piától és fülledt ribanc szaggal vegyül. Sosem bántott, mert szeretett, de nagyon eltávolodtunk egymástól. Ő nem bírta elviselni, hogy anya szemei néznek vissza rá a személyemben, én viszont azt nem bírtam elviselni, hogy az alkohol és az egyéjszakások éltették. De ez persze akaratlanul is rámragadt, így az első igazi csalódásom után én sem próbálkoztam tovább a romantikus kapcsolatokkal. Bulizni jártam, merevrészegre ittam magam és megfektettem az első utamba kerülő lányt. Ez voltam én. Darren Wilson. A srác, aki az apja által statuált elrettentő példát akármennyire megvetette, mégis gyakorlatba fektette.

Nem vagyok büszke a múltbéli tetteimre, de ha lenne lehetőségem mindent másképp csinálni, nem tenném. A sok futó kalandok megtanított, hogy az olyan embereket, mint Lenie, meg kell becsülni. És habár még nincs köztünk semmi hivatalos kapcsolat, mégis úgy érzem, hogy a számunkra legkedvesebb ember elvesztése egy láthatatlan köteléket teremtett meg bennünk. És ez rettentő nagy félelmet kelt bennem. Mert akármennyire nem áll szándékomban megbántani a hozzám közelállókat, hajlamos vagyok csak úgy simán elszúrta mindent.

A telefonom hangja üzenetet jelez. Azonnal fel kapom az asztalról és mosolyogva veszem tudomásul, hogy a kedvenc zöldszeműm válaszolt nekem.

Egy fél óra múlva vár a hercegnőd ;) - A - olvasom el Amy üzenetét és azonnal heves vágtába kezd a szívem. 30 perc múlva már a társaságomban érezhetem azt a lányt, aki fenekestül felfordította az életemet és piszkos cipővel mászkál a gondolataimban úgy a nap túlnyomó részében.

Baszki, ezt abba kéne hagynom! Habár mindig leszartam, hogy mit gondolnak mások rólam, most mégsem tudom kiverni a fejemből a gondolatot, hogy egy Harley Davidson tulajdonosa ennyire csöpögős legyen egy lány miatt, akit alig egy hónapja ismer. És igen, tudom, hogy az érzelgősség nem köthető a kétkerekű méneshez a fenekem alatt.

Gyorsan átveszek egy tiszta pólót meg egy farmert. A tükörbe nézve sietve megigazítom a hajam és elkönyvelem, hogy bolond lenne nem belémzúgni, hiszen irdatlanul jól nézek ki. A Landrover kulcsát leakasztom a tartóról, majd kilépek az ajtón. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgat fel a tudat, hogy alig pár száz méter választ el Lenie-től. Meg pár perc.

Az a szerencsém, hogy közel lakik hozzám, így nem kell sok időt kocsikáznom hozzá. Természetesen szeretek vezetni, de inkább a motoromat preferálom. Azt a szabadságérzetet, amit akkor érzek, amikor a süvítő szél körbezárja a testem és megtisztítja a gondolataimat, semmi más nem idézi bennem elő. És bár igen, elég veszélyes, mivel egy biztonságot teremtő kaszni nem zár körbe, mégsem veszi el a kedvem attól, hogy jóidőben órákat szeljem a kilométereket.

Pár percen belül már Lenie tömbje előtt parkolok. Amint lezárom a motort, ajtónyitódást és röhögcsélő hangokat hallok. A tekintetem rögtön a hang irányába vezetem és azonnal megtapasztalom, hogy a nevetés Amy-től származik. Lenie a lábát szedve mellette jókorát lök a barátnőjén és egy édes kuncogást hallat. Ez a hang melengeti a kissé át fagyott szívemet. Természetesen nem kerüli el a figyelmemet, hogy az arca tiszta vörös. Ezek szerint Amy valamivel zavarba hozta.

Amint közelebb érnek, kontaktot adok az autónak és teljesen leeresztem az anyósülés felőli ablakot.

- Köszi, Ames, hogy nem hagytál egyedül - vonja gyors ölelésben a szöszit Lenie.

- Rám mindig számíthatsz, Lorie - jelenti ki Amy, majd egy gyors puszit ad a barátnője arcára. A tekintetünk összetalálkozik, ezért gyorsan elengedi a lányt. - Szia Darren. Azonnal átadom neked a hercegnődet - mondja kacsintva.

- Amelia Evelyn Raynolds! Hagyd abba! - szólal meg zavartan Lenie. Amy-vel mindketten elnevetjük magunkat.

- Na jó, szállj be és érezzétek jól magatokat kis galambocskáim! - mondja, miközben Lenie beszáll a kocsiba, majd gyorsan még behajol az ablakon és közelebb int engem magához. - Ha nem lenne otthon óvszer, akkor ne aggódj. Lorie táskájában külső zsebébe tettem párat a biztonság kedvéért - fejezi be a mondandóját, mire Lenie arcszíne egy „Amy!" kiabálást ejtve átváltozik paradicsommá.

Nevetve köszönök el tőle és amint elhagyja a feje az autó belterét, felhúzom az ablakot és a kocsit beindítva a lakásom felé veszem az irányt.