Éjszaka közepén|dnf fanfic

'Szeretném'

•••
A britt fiú felhúzott szemöldökkel meredt telefonjára, ahogy tapasztalta, Clay nem válaszolt, még csak nem is látta üzenetét.
Apró aggodalom kerítette hatalmába, megdörzsölte orrnyergét, majd sötétkék telefontokos készülékét füléhez nyomta és várta, hogy kicsörögjön a hívás. Alig szólhatott kétszer az idegesítő hang, mikor nem is olyan messziről egy telefoncsörgésre lett figyelmes. Hirtelen odafordította fejét, bár embert nem látott, csak egy sárga(?) táblát, mely a földnek volt támasztva. Kék-zöld, esetenként narancssárga betűkkel volt cicomázva, csillámporral durván meghintve.

Megtaláltuk George-ot, már nem GeorgeNotFound!;)

Az előbb említett fiú tipikusan megforgatta szemeit, majd megragadva bőröndjeit kezdett el lassan sétálni a felirat felé. Lépteit egyre csak gyorsította, a végén szinte már úgy sprintelt, mintha kergetnék. A tábla hirtelen eldőlt, majd két hülyén mosolygó sráccal találta szembe magát, az egyik akkora akár a Kékestető, Sapnap-et mellette viszont inkább egy kölyökmacskához lehetett volna hasonlítani.

Dream idegesen beletúrt szőke, most kifejezetten stílusos hajába, majd zöld íriszeit összekötötte George csokoládébarna megfelelőivel. Az idő mintha lelassult, sőt, mintha megállt volna egy apró szemkontaktustól, mely nem tarthatott tovább öt másodpercnél, mégis örökkévalóságnak felelt meg. Az alacsony fiú sötét pupillái kitágultak, szeme üvegessé vált -annyira, hogy Clay láthatta benne saját magát-, szemkörnyéke pedig felduzzadt. Az amerikai fiú kapva az alkalmon szoros ölelésbe vonta a nála jóval kisebb barátját, így állát ráhelyezte a szipogó fiú feje búbjára.

-Ne tudd meg, mióta vágyok erre.-húzta le fekete szájmaszkját Dream, beszippantva George samponjának frissítő illatát.

George nem bírta tovább, hagyta, hogy kigörbüljön első könnycseppje, mely végigfolyt nyakán, rá Clay szürke pulcsijára, mely zsongott legjobb barátja meglehetősen kellemes, nyugtató parfümétől.
Több perc ölelkezés, egymáshoz bújás után lassan elszakadtak egymástól, mire Sapnap kérdő tekintetével találták szembe magukat, ki keresztbe tett karokkal ácsorgott a két fiú mellett.

-Értem, hogy megérkeztél életed szerelméhez, de talán Én is itt vagyok.-húzta mosolyra ajkait, majd baráti ölelést kezdeményezett a britt fiúval.
A kelleténél talán hamarabb váltak el egymástól, majd kellemetlenül meredtek egymás szemébe, mire Dream hirtelen felkiáltott.

-Úristen!

Nick és George a hirtelen hangra összerezzent, majd ijedten néztek először Clay-re, majd egymásra.

-Úristen úristen úristen!-tolta összébb az angol- illetve az amerikai fiút, majd szélesen elvigyorodott, kivillantva fogkrémreklám fogsorát.
-Mi az.. Dream?
-Ezt nem hiszem el, muszáj lefotózzam.

A telefon vakuja kétszer kattant, mindkét fiút hunyorításra késztetve.

-Mostmár elmondod, mi volt olyan nagyon "úristen"?-mutatott idézőjelet mutató- és középső ujjával Sapnap, rá-rá pillantva a sötét hajú srácra.

Dream mosolyra kisebbre kúszott, majd megragadta britt barátja bőröndjeit és maga után kezdte húzni őket, elindulva kocsija felé.

-George magasabb nálad.-fordult vissza egy pillanatra, majd -mint aki tudja mire számítson- visszafordult egyenes irányba, kilépve a fotocellás üvegajtón.

Ez a téma évek óta nagy dilemmát jelentett a két alacsony fiú számára, hiszen nyilvánvalóan tisztában voltak kicsiségükkel, viszont mindig, mikor szóba jött a dolog, fél órán keresztül arról ment vita, hogy ki a magasabb akár fél centivel is.
Sapnap sértetten húzta fejére pulcsija kapucniját, elmotyoghatott még egy "nőni fogok még" illetve egy "ezért még megöllek, Dream"-et, majd a lakótársával megegyező irányba ballagott hátrahagyva George-ot, ki fáradtságától jelen pillanatban azt sem tudta hol van.

Kocsiútjuk meglehetősen hangosan telt, a jármű hangszórójából üvöltött valami káromkodós rap zene, a két amerikai srác pedig szintén üvöltött a készülékkel együtt.
Hülye amerikaiak és szokásaik.

A britt fiú nyálát csorogtatva bámult ki Dream piros sportkocsijának ablakán, így megcsodálva az összes pálmafát, bokrot, házat, épületet melyek mellett elhaladtak. Floridát mindig is baromi jó helynek képzelte el azok alapján, amit barátai meséltek neki, na de nem ennyire. A nap úgy ragyogott mint Angliában összességében egy évben, a gyalogosok rövid ujjú pólóba, rövidnadrágba taposták a cementet, a kerti locsolók szorgosan spriccelték a zsenge füvet.

-Úgy szeretnék ideköltözni.-bukott ki rózsaszín ajkán a gondolat, melyet nem szándékozott hangosan közölni.
Barátai ordibálása abbamaradt, csend telepedett rájuk, melyet pár másodperc múlva Dream tört meg.

-Úgy szeretném, ha ideköltöznél.