Éjszaka közepén|dnf fanfic

'Túlzás'

•••
George szemhéjai erős, narancssárga fényt érzékeltek, mely hunyorításra késztette. Megdörzsölte becsipásodott, könnyes szemeit, majd íriszeit végigvezette a kissé rendetlen szobán, melyet a Nap keltegető sugarai borítottak szinte vörös színárnyalatba. Fejét picit megmozdította éppen annyira, hogy szeme sarkából észlelje, valaki fekszik mellette. A felismerés hirtelen ugrott agyába: Clay szobájában aludt. Clay ágyában. Clay-jel együtt.
Szíve nagyot dobbant, mikor egy kézfej lapult bele barna hajába, lassan megsimítva azt.

-Reggelt.-mormogta Dream ébredés utáni, recés hangján, lágy mosollyal arcán.
-Mennyi az idő?

Az amerikai srác telefonjáért fordult, kezét kinyújtotta a készülék irányába, mire pulóvere-pólójával együtt- felcsúszott.
Az imént felfedett bőrfelület érzékelte a hőmérsékletváltozást, így Clay visszahúzta a ruhaanyagokat eredeti helyzetükbe, majd gyorsan George-ra pillantott, ki még mindig a -mostmár eltakart- hasát bámulta, meg kell vallani jogosan. Mind a hat hasizom-kocka szemmel jól látható volt, illetve mivel melegítőnadrágja sem volt rendesen megkötve, így medencecsontja is kitülekedett, mely még vonzóbbá tette alakját.

-Fotózd le, állítsd be háttérnek és nézegetheted.-vigyorodott el idegesítő mosolyával, szórakozottan pásztázva a döbbent srácot.

George barna íriszei előtt még mindig az előbb történt esemény lebegett, majd kilökve magát bambulásából nagyot sóhajtva beletúrt kusza hajába.

-Azon csodálkozok, hogy eddig nem mutogattad, pedig vall rád, hogy ha valamiben jobb vagy nálam, szétkürtölöd a világnak.
-Aww Georgie, ne flörtölj ilyen nyilvánosan. Meglepetésnek szántam, hogy a legjobb barátod ilyen dögös.
-Álmodozz csak.
-Neked kéne álmodoznod erről a testről.-mutatott magán végig két kezével fel-le, egoizmusával az egekben.

A britt srác megforgatta szemgolyóit, meglökte ülő helyzetben lévő barátját, ki hátára esett be a puha párnák közé. Az ágyon térdelve megindult Clay felé, majd mikor elég közel ért, felült a srác csípőjére, kinek repdeső pillangók ezrei lepték el gyomrát. Közel hajolt arcához, mire mindketten halványan vörösödni kezdtek, majd halkabb, mégis érdes hangján hozzátette:

-Nekem nem kell álmodoznom, akármikor megkaphatom a "dögös" tested.

Dream köpni-nyelni nem tudott, nyála lecsúszott torkán, kiszárítva azt. Zöld íriszeivel megszakította a szemkontaktust, minden fele nézve, csak a fiúra nem.

-Mi az, Clay? Zavarba hoztalak?-mosolyodott el büszkén, mulatva az alatta tehetetlen barátján.
-George ez.. azta.

Az előbb említett ifjú felkuncogott, majd gördült volna le Dream-ről, mikor az kitárta két kezét és jobban magához húzta a brittet, beleduruzsolva hajába, beleszippantva erős samponjába.

-Igazad van, tényleg bármikor megkaphatod.

Hogy Clay pontosan mire gondolt e mondatával azt egyikőjük sem tudta, boncolgatni nem igazán szerették volna, így csendben feküdtek egymáson, hallgatva a másik szapora szívverését. Mindketten szólni szerettek volna valamit, megbontva az idegölő, nyugtalan csendet, de egy szó sem jött ki ajkukon. George agytekervényei a kelleténél gyorsabban jártak egy téma kitalálása érdekében, ám reménytelennek bizonyult próbálkozása.

-Clay.-kezdett bele komolyan, felvéve az alatta fekvő sráccal a szemkontaktust-Figyelj, szerintem ezt abba kéne hagynom. Hagynunk.
-Mire gondolsz, George?
-Nem így viselkednek a legjobb barátok, túlzásba visszük.

Dream pupillái összeszűkültek a britt srác bántó szavaira, kifútja bent tartott levegőjét, majd tehetetlenül meredt maga elé.
George hasonlóképpen viselkedett, eltolta magát az amerikai sráctól, majd hátára feküdt, barnáival a plafont pásztázva.

Hogyan ronts el mindent két perc alatt.

A fiatalabb -gondolván, hogy barátja egy darabig nem fog megszólalni- kapva az alkalmon egy nagyobb lendülettel felült, talpaira állt. Telefonját megragadta, majd egy utolsó visszanézés, illetve sóhajtás kíséretében becsukta maga mögött az ajtót, magára hagyva a fekvő, hiperventilláló fiút.

Egy pohár frissítő víz reményében a konyha felé vette az irányt, hol barátja ült telefonját bújva, látszólag dühösen.

-Végre, haver. Azt hittem sose keltek fel.-emelte fel fejét Nick, ám arckifejezése egyből megenyhült mikor Dream letört alakjával találta szembe magát.-Mi az, ilyen rossz az ágyban George?
-Még ha csak az lenne a baj.-mosolyodott el fájdalmasan, belekortyolva előbb kiöntött italába.

Sapnap észrevehette, hogy lakótársa nincs a legjobb passzban, így ejtette a témát, majd mai terveikről kezdtek eszmecserét folytatni. Átbeszélték a stream legfontosabb részleteit, esti -szilveszteri- programok után kutattak, néha-néha felszabadultan felnevettek, mely igazán jól esett Dream-nek: régen jöttek ki ennyire jól legjobb barátjával.
Az alacsony amerikai éppen egyik régebbi kalandját mesélte el, melynek főszereplője nagyon meglepően Karl volt -mint mindig-, mikor egy nagyobb ásításra mindketten oldalra fordították fejüket.
George állt az ajtóban. Az Ő George-a.

-Gogy Wogy, neked jó, ha egy negyed óra múlva indítjuk a live-ot? Előkészítettem mindent.
-Persze, elkészülődök és mehet.-erőltetett magára egy gyenge mosolyt, bólintva egy nagyot.
-Abból a készülődésből másfél óra lesz.

A legidősebb fiú gyilkos pillantást lövelt Clay megjegyzésére válaszképp, majd elindult, hogy elviselhető kinézetet varázsoljon magára, több-kevesebb sikerrel.
Belepillantott a fürdőszoba tükrébe, majd mikor konstatálta, hogy úgy fest mint a mosott szar, illetve, hogy nem lehet rosszabb a napja: tévedett. Viselkedjen úgy több százezer, esetleg egy millió ember előtt, mintha minden rendben lenne? Nevessen gondmentesen, felszabadultan? Jók a színészi képességei, na de nem ennyire főleg úgy, hogy legjobb barátja is beletartozik a probléma forrásába.

A tíz-tizenegy perce tartó élő videónak a felállása a következő volt: George és Sapnap ült az ágyon a feléjük szegezett kamerával szemben, monitorokkal oldalaikon, melyeken csekkolták, hogy jól fut-e a stream. Dream a kamera mögött helyezkedett el kényelmesen a székében -ugyanis nem fedte még fel arcát-, folyton hozzászólva a beszélgetéshez, a chatet olvasgatva, mely felrobbant, laggolt, befagyott, kicrashelt, leállt a rajongók sorban érkező üzeneteitől.

Minden jól ment egészen egy adományos hozzászólásig, melytől mindkettejük jelen pillanatban a falnak ment volna, mégis valahol egészen legbelül eleget szerettek volna tenni a kérésnek, hiszen mindketten hiányolták a másik közelségét, illatát.

"GogysCum 5 dollárt adományozott! Hozzászólás: DNF ölelést követel a nép, kell alapanyag az editekhez ;)"