Éjszaka közepén|dnf fanfic

'Hajnal'

•••
Mocorgás. Mocorgás és suttogás, majd újabb csend.
Ennyit észleltek főszereplő britt fiúnk fülei, ki fáradtságától szemét sem tudta kinyitni, így mit sem törődve hagyta magát újra lenyugodni, hogy aztán újra elnyomja Őt az álom.

Csörömpölés, káromkodás.
Szemhéjait megdörzsölve nyúlt telefonja után, melyen meglepetten konstatálta az időt. 02:39. Ennyit aludt volna? A srácok?
Lejjebb pillantott a kijelzőn, majd elmosolyodta magát a dátumon: december 31, az év utolsó napja.

Feltápászkodott a kényelmetlen kanapéról, telefonja vakuja segítségével kiballagott a konyhába ellenőrizni, hogy mi történhetett fél perccel ezelőtt. Gyér fény világította be a helyiséget, pár tányér a pulton, narancslé az asztalon. Felhúzott szemöldökkel lépett egyet balra, majd ugrott egyet a látványtól, melyre a legkevésbé számított. Dream térdelt a földön, üvegszilánkok a padlón, vörös váladék szivárog barátja karjából, mely egyre erősebben és erősebben folyik. Clay káromkodik, miközben egy csomag zsebkendőt nyom sebéhez.

Clay szájából kurva jól hangzik, ha piszkos szavakat mormog, annyi szent.

Tessék?

Megigazította pulcsiját, majd mutatóujjával megbökte az amerikai vállát.
Dream ijedtségében hátrábbdőlt, majd szívverése kétszeresen felgyorsult, ahogy összekapcsolta íriszeiket. Visszapillantott vérben úszó végtagjára, majd keservesen elmosolyodott.

-Clay, várj, had segítsek!
-Nem kell, Georgie.-motyogta dögös, rekedt hangján a fentebb említett fiú.
-Önként elvállalom, hogy segítek. Nem mindennapi alkalom, úgyhogy használd ki.-forgatta meg barnáit kellemesen húzott ajkaival, majd az előbb szemeivel kiszúrt elsősegély doboz után nyúlt.
Kikapta a Betadint és egy csomag kötszert, majd gyengéden megérintette Clay alkarját, ki egyből beleremegett az érintésbe. Átáztatott egy vattapamacsot a barna folyadékkal, majd lassan megdörzsölte vele a sebet, melyre a szőke fiú felszisszent a fájdalomtól.

-Mindjárt kész, ne aggódj.

Ez a négy szó, ez a rövid mondat váratlanul megnyugtatta Dream-et, így csendben tűrte tovább a csípő, kellemetlen érzést, miközben a koncentráló George-ot szugerálta, ki néha-néha beleharapott saját dús ajkába.
Figyelme ismét elkalandozott így már sokadjára, britt barátja kóstolnivaló szája volt most a főbb célpont, melynek le merte volna fogadni, hogy roppant édes íze van. Tavaszzöld íriszeit felvezette George barnájába, mely kíváncsi tekintettel meredt a másikéba: mint akit rajtakaptak, vagy mintha az idősebb fiú valamiféle gondolatolvasó lenne.

-Hogy tanultál meg ilyen jól sebet kezelni?-nézett le kötésére, mely precízen díszelgett karján.

George arca rózsaszín színárnyalatot vett fel a dicséret, bók hallatára, Dream nagy örömére. Imádta kellemetlen helyzetbe, zavarba hozni barátját, mellyel mindketten tisztában voltak.

-Anya, Anya régen sokszor látta el a sebeim, asszem megjegyeztem.-állt fel lesütött szemekkel, majd helyet foglalt a konyhasziget egyik bárszékében, kezében egy pohár csapvízzel.
-Mindenesetre köszönöm, George.

Csend telepedett rájuk, hallották Sapnap horkolását mely az emeletről érkezett, Patches dorombolását a nappaliból, pár autó elsuhanását a ház előtt.

-Hogyhogy fent vagy ilyenkor?

Clay szintén leült a barátjától jobbra elhelyezkedő ülő alkalmatosságra, majd a kötetlen kezével beletúrt szőkés hajába, nagyot sóhajtva. Rápillantott az idegesítően kattogó barna faliórára, mely jelezte, hogy három óra lesz hat perc múlva.

-Csak nem tudok aludni. Mostanában minden éjjel felkelek ilyenkor.
-Miért?

Amerikai fiúnk megvonta vállát, majd végignézte, ahogy George ajka hozzáér az üvegpohárhoz, picit megdönti fejét a pohárral együtt, majd leönti torkán a hideg folyadékot, mely végigfolyik nyelőcsövén, le gyomrába.

-Izé, felkeltettelek?
-Igen, de semmi baj. Ha nem kelek fel, itt vérzel el a parkettán.
-Van egy olyan érzésem, hogy éveken keresztül azzal fogsz felvágni, hogy "megmentetted" az életem.-hadonászott idézőjeleket mutatva a levegőben, mely kuncogásra késztette a barna hajú srácot.
-Jól érzed.

Órákig társalogtak felesleges, üres témákról, mely mindkettejük számára jól esett, valami féle különös megnyugvást érzékeltetett.
George éppen a legutóbbi találkozásáról mesélt Tommy-val, mikor egy nagyobb korgás zavarta meg beszédét, ami hasából, gyomrából érkezett. Hiszen csak nem evett, úgy másfél napja.
Dream hirtelen leugrott a magas székről, majd az egyik szekrényben kezdett el kutatni.

-Csinálok neked enni, ha nem bánod.

Az alacsony nagyot bólintott, majd kérdőn meredt társára.

-Nem tudtam, hogy tudsz főzni.
-Palacsintát terveztem csinálni, de meglepődnél ha tudnád, milyen kiváló ételeket tudok készíteni, ha akarok.-villantotta ki mosolyát Clay.
Azt a mosolyt, mely annyiszor nevettette már meg George-ot. Azt a mosolyt, mellyel minden lányt, esetleg ferde hajlamú fiút el tudna csábítani és azt a mosolyt, mely szebb hellyé teszi a Földet.

Tessék? Ne gondolj ilyenekre.

Kikukucskált Dream válla felett az ablakon, melynek párkányán az amerikai fiú idióta növényei foglaltak helyet libasorban. Világosodott már, a pálmafák kemény törzseit ismerte fel melyek szinte láthatatlanok voltak a ködben, akár a bokrok, virágok.
Orrába kellemes, édes illat kúszott, egyből felismerte a palacsinta mennyei aromáját, így a tűzhelyre pillantott.

Magas, zöld szemű barátja nagy odaadással forgatta a desszertet, bele-bele kortyolva frissen főzött espressojába.
Minden olyan természetesnek tűnt, mintha minden reggel lejátszódna a jelenet. Ott akart maradni, hajnalok hajnalán félsötétben, a bárszékből figyelve legjobb barátját csendben, ki éppen róla gondoskodott.